2009. december 29., kedd
feljegyzés
2009. december 28., hétfő
heló, szia, viszlát, szevasz
2009. december 25., péntek
2009. december 22., kedd
foolosophy
2009. december 20., vasárnap
lenni
2009. december 18., péntek
ki szerencsés!
2009. december 17., csütörtök
felszabadultan felszabadulva
2009. december 8., kedd
feltöltődés
2009. november 26., csütörtök
lassan/2
reggel 7 óra, csörög az idő. még 20 perc és indulás. reggelente az iskola hatása nem boldogít, de ma felüdüléssel töltött el. második óráról kimaradás, koliban punyadás. pihenés, az estére, melyet nagyon várok. majd másokkal piavásárlás. ledöbbenés, nem lesz Gólyabál. az ok lövöldözés, halál, együttérzés. délután még mindig a buli kedvtől vezérelve, de már a hazautazás élményén gondolkodva pakolás. új ágyakat hoznak, kihűl a szoba. gyors nekem örömteli beszélgetés az interneten, bár annyira nem jó, de most kell. szeretem. rövid búcsú, fáj, de a holnap jövőképe felvillanyoz. pizza, hasfájás, jólesően elnyúlás más ágyán. még mindig nem kell elindulni, az idő mely eleinte élvezetesen, kellemesen telt, most már egyre lassabban szenvedést kiváltva múlik. haza-haza- haza. teli gyomorral séta, kellemesen fájdalmas. kis pihenés, jólesik. érzem ahogy vállaim sajognak, a pihenés után könnyed léptekkel leérünk az állomásra. jegyvásárlás, végre, vonaton vagyok. közeledik az otthon kényelme. korán jöttünk. utálok várni. elindulunk, belső boldogság tölt el. újból olyan, mint a nap elején. érzem, hogy megnyugszom, belül lecsillapodom. érzem, hogy mosolygok, kívül láthatatlan, de belül széles, örömteli mosoly boldogítja lelkem. úton vagyok, csak a vonat zaja hallatszik halkan, tadam-tadam-tadam. élvezem a társaságban egyedüllétem. elmerülök képzeletem valóságtalan valóságában. katarzisom egy hirtelen zökkenéssel megszűnik. innentől újból csak várom, hogy leszállhassak. köröttem viccek, nevetek, de nem érzem magaménak nevetésem. még is boldog vagyok és egyre gondolok, hogy...
2009. november 24., kedd
hatás
2009. november 21., szombat
korán
2009. november 18., szerda
10 perc örökkévalóság
2009. november 10., kedd
esélyes, hogy 20
egyszer eljött az idő, hogy menjünk bulizni, jakabhegyre. menjünk, mert miért ne. szakadó esőben két üveg borral indultunk, mire odaértünk mindkét bor nálam volt (a fehérbor jó a vörösborra). lényeg a lényeg kisebb irányvesztés után betaláltam a buliba. na aztán ott táncoltunk, meg ja. vissza a koliba valamiért egyedül indultam el. rossz irányba. majdnem kigyalogoltam Pécsről mire rájöttem, hogy én nagyon rossz fele megyek. sok emlékem nincs, csak foszlányok. talán jobb is. végül, hatalmas kerülővel de visszaértem a koliba. ma már csak nevetek és értetlenkedem, hogy miért fáj a lábam, persze egy vas korlát többet tudna mesélni.
Boldog szülinapot Attila!
2009. november 8., vasárnap
...már tudom
kinyitom a szemem. nem tudom hol vagyok. mi vesz körül? valóság, képzelet!? nem tudom. körülnézek, körülöttem minden sima, csöndes. sötét van, de látok mindent. testem megremeg, valami, hozzám ért. valaki, egy árnyat látok, mely gyorsan kúszik tovább szemem előtt. megmozdulok, így már többet látok. többet, de nem tudom, hogy mi az. dolgok, melyeket láttam már, de idegenek, dolgok melyeket nem láttam, de ismerősek. körbefordulok, kezem kinyújtom, mielőtt hozzáérhetnék eltűnik előlem. mint a víz fodrozódik utána a semmi. előrelépek, nem történik semmi. futni próbálok, érzem, hogy fáradok, de a távoli dolgok, vagy csak képek, amit látok, nem jönnek közelebb. csak egy helyben vagyok a térben, mely megrémít. félelem tör rám, de ez a félelem bátorságot is ad. nem adom fel. próbálok kitörni, nem sikerül. megnyugszom. vizsgálni kezdem a teret. minden szürke, sötét, de minden látszik és jól érzékelhető. egyedül én vagyok színes. majd hirtelen, valami történik, testem megremeg elvesztem egyensúlyom, térdre rogyok. most már minden ezerféle színben pompázik, arcomra halvány mosoly ül, szívemben boldogság bontakozik. szaladok, csak a vakvilágba. már nem maradok egy helyben. majd meglátom tükörképem. először nem hiszem el. megállok, arcomról eltűnik a mosoly, gyomrom görcsbe rándul. megrémülök. tekintetem elkapom a tükörképről. lecsukom a szemem, ez nem valóság - győzködöm magam, majd lassan kinyitom. színtelen vagyok, szürke és egyhangú. nevetést hallok a hátam mögött. emberek, színesen. rajtam nevetnek. elrohanok, egy csöndes helyen ahol senki sincs leülök egy padra. szemem behunyom, el akarom tüntetni a külvilágot. valaki leül mellém. de nem törődöm vele. átöleli a derekam, megremegek, de jól esik. melegség tölt el. majd odafordítom fejem, ránézek. megértően, boldogsággal telien mosolyog rám. ismerem, de mégsem tudom, ki ő...
2009. november 7., szombat
optimizmus
mindig boldognak lenni! talán ez minden ember legbelső mozgató rugója. de mégis mindig vannak gondok, problémák, melyeknek abszolúte nem szabadna helyet engedni. mégis mindig összevesznek, megbántódnak, egymást bántják, akárhogy. de biztosan bántanak? minden úgy van ahogy először gondoljuk? jogtalan, jogos, mégis első, de akár sokadik pillanatra is, azt hisszük, hihetjük, hogy nincs igaza, az nem is úgy van, "én hibátlan vagyok". dehogy! nincs semmi, mégis úgy gondoljuk van. miért agyalunk? mikor tudjuk, hogy hülyeség, de mégsem tudjuk kiverni a fejünkből. az emberek legtöbb esetben félnek megbeszélni érzelmeiket, ez miatt valaki mást tesznek hibássá, hibásnak. mert "én nem tettem semmit" csak a másik, biztosan. fenéket! és ezt tudja az "én" is, de képtelen felfogni. érzelmeket képtelenség teljesen megértetni mással. mindenki máshogy érez, még ha ugyanazt érzi mint a másik. egy fontos dolog. egy nagy tanító mondta nekem még, hogy féltés és féltékenység között hatalmas különbség van, még ha a kettő nem áll távol egymástól. félteni valakit, szerelmet, barátot egészséges, természetes, egyértelmű. féltékenynek lenni bárkire, rettentően veszélyes lehet. ezzel meg lehet ölni két ember között fennálló bármilyen kapcsolatot. változtatni szerintem lehet, bár a bölcs kivel erről beszélgettem nem így vélekedett. szerinte minden ember más és más ilyen szempontból, van, aki ezt képtelen kezelni, kiben még visszaszorítható formában van jelen és van ugye, aki egyáltalán nem féltékenykedik.
na de ezt biztos mindenki tudja, csak hát eszembe jutott...
2009. október 31., szombat
2009. október 27., kedd
álmomban
dimbes-dombos tájat nézek, nézem a fákat az eget a földet. távol, a köd fehér foltjai mögött hegyek bukkannak fel. majd szememmel a völgyet nézem a kőóriások lábánál, ahogy egybefüggő fehér puha tollpihének tűnő hó borítja az egész tájat. a fák lombjain mindenhol vastagon gubbaszt a hó, mintha csak arra várna, hogy valaki nyakába essen mikor arra jár. aztán közelebb látok egy kis tavat a falu szélén. ismeretlen környezetben ismerős a falu, a házak. szürke köd száll fel minden ház kéményéből. nincsenek emberek a kertekben, mindenki bemenekült az arcpirosító hideg elől. tekintetem megint vándorol. az ég kékesfehér az egész egy nagy felhő. tovább halad tekintetem, le, a föld felé. pici pamacsokat látok játszadozva felbukkanni egy domb mögül. ismerős gyerekek futnak, szánkón húzzák egymást. arcuk piros, szájuk, szemük nevet, tekintetük csillog a boldogságtól. majd észreveszek a hatalmas fehérségben valami furcsát, egy kis ösvényt, ahol a hó olvadt, latyakos, a milliónyi lépés nyomától. egy házban vagyok. a saját házamban. halk, finom roppanásokat hallok. megfordulok, az ablakból ahol eddig álltam. gyönyörű látvány ahogy a fa ég....
2009. október 20., kedd
cél és start
Mesélnék az elmúlt szombatomról, de igazából sok mindenre nem, vagy csak alig emlékszem...
Na de, azért, megpróbálom leírni, mi is történt október 17-én és rákövetkező hajnalon.
Eleinte még csak barátnő, aztán jegyes?, menyasszony, aztán feleség. Tehát unokatesóm ezen végigment. Értelemszerűen, az esküvőjén vettem részt, a hétvégén. Szombaton délután, gyors egymásutánban lement a polgári és egyházi esküvő, misével egybekötve, Majd Zala megye megyeszékhelyén folytatódott a lakodalom. Köbö 100 - plusszmínusz 10 - fő. Ahogy kellett ajándék átadás, na meg a "sok boldogságot" szavak és változataik után, elkezdődött a vacsora. Előtte az első tánc a férj és feleség között?!. A zenéről ennél többet nem említek; finoman: nem volt jó! Éjfélkor volt gyertyafény keringő?!, meg még ezerféle dolog történt. Hajnalra végül én is belejöttem, kicsit eldobva gátlásaimat, vele memóriámat, az alkohol hatása közben, táncolni kezdtem. Nem egyedül, de már fogalamam sincs kivel... Amire emlékszem, a "végéből" táncolok valakivel majd gyors vágás más valakivel táncolok, elesem közben. Majd fekete kép, de valaki elköszön, csak hang emlék, kép semmi. Végül, hogy rosszul vagyok, de azt már nem tudom hol van. Reggel förtelmes ébredés, valamikor délután fél kettő körül. A Vasárnap borzalmas szenvedés, megérdemelten.... Ennyire lassan egy délután nem ment el még soha, mégis gyors is volt. Másnap után Hétfői harmadnap?!, ilyet még nem éreztem. Agyam robbanni készült, ez azért nem történt meg, de szenvedve 3 óra buszozás után megérkeztem célhelyemre. Majd szintén egy délutánt töltöttem....de ez már senkit sem érdekel, de azért ilyet is írok.
2009. október 15., csütörtök
elmeséled mi történt veled?
mikor aztán esni kezdett az eső már nagyon hideg volt. fújt a szél, és eláztatott mindent és mindenkit, aki kimerészkedett az utcákra. a vékony ruhák nem védtek meg a hideg elől, a kabátkák az eső elől sapka meg nem volt, mert minek? sütött a nap, madarak füttyögettek. de a felhők cudar fekete sokasága eltüntette a napot, és komorságot hozott a mindennapokba. elrepültek a madarak velük a füttyök is. jó alkalom, volt, hogy a megmérettetésre készülhessen mindenki, akinek kellett. aztán eljött a próba napja. az égen meg tovább bolyongtak a szürke gonoszságai a természetnek, eltüntetve minden világosságot. túlélték a megmérettetést, az elemektől nehéz úton visszamennek szállásaikra, a mérettetést végzők. majd letelepednek a melegben, betakaróznak. megkönnyebbülten néznek a nap további részére. némelyikük tovább áll, valamelyikük rákészül az estére, valaki meg nem csinál semmit. aki tovább áll, kalandozik. emberekkel ismerkedik. csalódik, felderül, végül élményekkel teli útja elválik az ismeretlenektől.
2009. október 6., kedd
vagyok, vagyok, vagyok
lebegek, zuhanok, zuhanok; zuhanok, lebegek, lebegek
lebegek, lebegek, zuhanok; zuhanok, zuhanok, lebegek
lebegek, zuhanok, lebegek; zuhanok, lebegek, zuhanok
lebegek, lebegek lebegek; zuhanok, zuhanok zuhanok
lebegek, zuhanok zuhanok; zuhanok, lebegek lebegek
lebegek, lebegek zuhanok; zuhanok, zuhanok lebegek
lebegek, zuhanok lebegek; zuhanok, lebegek zuhanok
lebegek lebegek, lebegek; zuhanok zuhanok, zuhanok
lebegek zuhanok, zuhanok; zuhanok lebegek, lebegek
lebegek lebegek, zuhanok; zuhanok zuhanok, lebegek
lebegek zuhanok, lebegek; zuhanok lebegek, zuhanok
lebegek lebegek lebegek; zuhanok zuhanok zuhanok
lebegek zuhanok zuhanok; zuhanok lebegek lebegek
lebegek lebegek zuhanok; zuhanok zuhanok lebegek
lebegek zuhanok lebegek; zuhanok lebegek zuhanok
2009. október 4., vasárnap
kivül-belül
ijedtség kint, ijedtség bent. minden lefelé görbül kint és bent is. zajban, majd csendben facsarodik bent, szépen lassan, fájdalmasan, ijedten. kint nincs ellentétes igazolás, nincsenek hangok, csak a néma csend. bent, félelem tör fel, de valami blokkolja, nem, nem lehet. de ott motoszkál, igaz lenn mélyen, de ott marad. bent hang, majd kint csillogás. elhomályosulnak a dolgok kint és bent is. hiába minden, homályos marad, lecsillapodik, tisztul a kép. de még mindig csak dereng. kint és bent egy, de van hogy kettő, ami csak jobban egy lesz. kint és bent máshogy, mégis van. kint felfelé görbül bizonytalanul, de egyre biztosabban. bent, is. kint és bent egy. kint, nincs mozgás. bent van. kint szorít bent is, egyre jobban, amíg csak lehet, örökké...
2009. október 2., péntek
lebegek ebben a (...) világban. minden héttel egyre jobban úgy érzem, hogy eltűnik a talaj. a lábaim az égbe emelkednek, elhagyják a szilárd valóságot. minden napban érdektelen dolgok tömkelege fárasztja agyamat. elmém menekülni próbál, talán ezért érzem, hogy felemelkedem?! minden oly közel áll hozzám és egyre jobban közeledik annál jobban távolodnék. de nem tudok csak úgy egyszerűen elbújni előle. mindenhol megtalál. aztán kiderül, hogy felesleges félnem, hisz nem is bánt. megsimogat, körülvesz és megölel. puff! leesek vissza a földre, meglepődöm, jééé ez a hely jó, boldog és szerethető, de mégis érzem, hogy csak egyet kellene ugranom és újból a levegőben bukfencezve távolodnék a valóságtól....
de mindig lent maradok, mert a gravitáció visszahúz. hisz boldog vagyok, ezért is lebegek. nem a belső űr az, ami felemel, hanem a boldogság, ami nőttön nő. és az juttat el ebbe a bizsergető 'majd kiugrom a bőrömből' érzésbe. csak egy csepp az élettől és mégis mennyire megváltozik minden. bármi legyen, bárhol legyek tudom, hogy már leszek...
2009. szeptember 21., hétfő
lassan/1
utazás közben sok minden történik. de egy 150 km-es buszozás során nem feltétlenül. a mellettem ülők mind-mind egymástól és főként tőlem, különböző emberek. a társalgási lehetőségeim így lekorlátozódnak, főként saját magam személyére. még mielőtt megkérdőjelezné valaki elmém tisztaságát, azt megnyugtatom teljesen természetes őrület ez amit ekkor érzek. legalábbis nekem.
a busz elindul, egy durván 60 fős társaság együtt, szűk két és fél órára, de mégis távol egymástól. a kis férőhely az út hossza sem hozza össze az embereket. nincs igény. zsibbadt, kifordult testtel próbálok aludni. a busz ülésének csontvelőig ható remegtetése, félálomban tartva próbálja még elviselhetetlenebbé tenni a kényelem és gyorsaság hiányát. mikor kellőképp megszoktam a busz milyenségét és már elérném azt a pontot, amikor aludni tudnék, de ekkor valahonnan a busz legtávolabbi pontjából meghallom "aztazenét". ha általam kedvelt akkor persze "elringat", de ilyen nincs! így hiába minden próbálkozás, kitartóan csukva tartom a szemem hátha mégis sikerül elaludni. ez persze másfél órás próbálkozás után sem sikerül. tehát aludni sem, de ekkor már nyitott szemmel "ébren" lenni sem lehetséges. bódultan a félig álmodom, félig ébren vagyok szindrómától szenvedek rövid ideig, majd szép komótosan ráveszem magam, hogy kinyissam a szemem és újjászülessek. meglepödve tapasztalom, hogy az induláskor még, a naplementétől, épphogy vörösödő ég már teljesen befeketült, ez egy "Isteni monokli". még mindig tart a szenvedés. kibámulok az ablakon, a busz, a forgalom néha-néha ad valami képet a tájból, hogy mégis mi az ami körülvesz. nincs nyugalom, a tömeg mozgolódik, hamarosan ha nem is végállomás, de leszállás. az idő lassan elfolyik ahogy az ablakon át látott táj is. igazából még magamhoz sem tértem de már gyalogolok a kollégium felé. magabiztosan érek a bejárathoz, majd ennyire bizonytalanul haladok el a portás mellett...
2009. szeptember 14., hétfő
értelmetlen - értelem
a cím már jelöl, de nem tudom hol is álljak neki ennek. értelem. mégis mi számít annak és mi értelmetlennek. ha valami értelmetlen, akkor az nem is értelmes? mert szerintem, néha akár, sokkal több értelem szorul teljesen, vagy látszólag, értelmetlen dolgokba. példát feleslegesen írnék, mert ez mindenkiben más. nekem egy száraz falevél igen is sokat jelent, másnak, meg csak egy értelmetlen szemét, na így mégis lett egy példa, vagy olyasmi. értelmes, egyenlő, ésszerű? mondhatni. vagy mégis van köztük különbség, de valahol egy nagyon pici mezsgyén találkoznak. ami ésszerű az nem életszerű. tehát jobb ha értelmetlenül vagy életszerű, mert az mégis jobban hihető. de ha életszerű akarsz lenni ésszerűen is van rá lehetőség, minden kapcsolódik mindenhez. de mégis semmi semmihez. és a semmi is a mindenhez. igazából ezek nem nagy dolgok, mégis annak tűnhetnek. én nem vagyok nagy, úgy 172, de a gondolataim is picik. magamtól, magamból, magamnak, meg azoknak akiket érdekel. célja nincs, csak, hogy egy kis ember kiadjon magából számára nagy dolgokat. ezért jó blogolni. (igaz teret ad a plagizálásra, mind a blog íróknak, mind a blogot olvasóknak)
értelmetlen fecsegés mindez, zagyvaság mindaz, amit írtam, de újból gyarapítom kötetlen kötetem.
2009. szeptember 12., szombat
2009. szeptember 10., csütörtök
pex
egyszerű egy pécsi hét vagy éjszakai élet a második évemben, baranya szívében így történt. nem zengik bárdok és nem is mesélem igazán másnak, de aki ide téved talán belelát az egyetemista életének (kevésbé, vagy teljesen) keszekusza napjaiba...
2009. szeptember 5., szombat
két-élet
elszomorít, ahogy látom eltűnni a nyarat, egyre gyorsabb és nagyobb ütemben. szerettem a telet, de ez mára elmúlt. miről is írok, fogalmam sincs. írnék, szépet jót, de az agyam egyre jobban csak egy dolgon pörög, hogy holnap Pécs. de minek, nem érzem, hogy itt az ideje, még várjon, álljon és várjon, a maga borzongató, szépséggel teli, szeretni való egyszerűségével, bonyolultságával. ne hívogasson oly meggyőzően, azt mondja, hogy: Itt a helyed. de se itt se ott. sehol sem, mégis mindenhol. szeretem Pécset és szeretek itthon lenni. elmenni, valahová és sehová, mert nem kell mindig eljutni olyan helyre ahova el lehet. csak sétálni, leülni, majd sietni. fogat kocogtatva nevetni Kanizsán, együtt és külön, felváltva, magunktól, magunkkal, magunkon. megismételni a szavakat, mikor kérdeznek, majd rájönni hogy milyen szép. megvan Kanizsában a szépség, csak fel kell fedezni, olyan mint ha azt hinnéd unalmas, felesleges, de tévedsz, csak nyisd ki a szemed, nem olyan csendes mint azt képzeled. sokat beszél, mégsem eleget, sokat hallgat mégis keveset. csak akkor szól, ha muszáj, de mégis feleslegesen is fecseg. ő már csak ilyen nagy és kicsi, kicsi és nagy. átlátható, titkolózó, kíváncsi, de mégis a legjobban szerethet-ő.
2009. augusztus 31., hétfő
megszokott
a jó az könnyen belénk ivódik és nehéz megválni tőle, még rövid időre is. szeptembertől így lesz
a jó dolgok elmaradnak és elkezdődik valami más, amit nem neveznék még csak "nem jónak" se. a suli teljesen megfogalmazhatatlan érzéseket kelt bennem... a nyár teljesen elfeledteti, a körülbelül 9 hónap egyhangúságát, fekete-fehérségét. igaz nekem panaszra nincs okom, hisz a fősuli teljesen más, napi bulikkal összeköthető, akár. de ez sem feledteti a nyarat. 1 hónap a nyárból jobb tud leni mint 9 hónap suli közben... minden nap, csak egy dologra koncentrálni, szembenézni- a szabadsággal, a semmitevés milyenségébe elmerülve, levegő vétel nélkül lubickolni. egy hetet leélni anélkül, hogy nem a földön vagy. majd újból lépkedni, vagy mégse... nézni a körülötted lelassuló világot majd felgyorsítva lelassulni. virágot, boldogságot adni, majd elcsendesedve a világ mögé, hátrafelé tekintve, elfutni. távolságtól eltévelyedve visszatalálni és hihetetlenül a nyárnak adni az életem. megfeledkezve mindenről pár hétre, megőszülve várni barátot, vele röhögni. tűzijátékot csukott szemmel nézni, hallgatni, napokig biciklivel elmenni otthonról, defekt után gyalogolni hazáig, kutyától menekülni, trükközni, bim-bim harangszóra elaludni, reggel erre ébredve palacsintát sütni majd végül hazamenni, unatkozni, egyedül lenni.
hazás helyett dezve búcsúzni a nyártól, várni egy új szeptembert. mely féktelenül közeledve tért időt nem kímélve közelebb hozta a borzongást, mely kíváncsiságot szül, felemészt és megőrjít. rájönni arra, hogy mindeközben repültél, magától a valamitől, attól a valamitől amit valami adott, ad és adni fog.
biztos vagyok, hogy az is maradok...
2009. augusztus 30., vasárnap
két este elfeledett kalandja
észre sem veszed és már ott is van. a kis komisz észrevétlenül csapolja le a számomra létfontosságú nedűt a testem bármely pontjáról. a leglehetetlenebb helyekre kellemetlenkedik. borzalmas a tehetetlenség... több fecskét! vagy valamit, ami jobban pusztítja őket. berepül a szobádba, gonoszul legszebb álmodba zümmögi be magát, félálomban csapsz egyet, "puff" kaptál egy taslit magadtól, felébredsz de a betolakodó megszökött. nem törődsz vele, alszol tovább. aztán csíp meg se rezzensz, hisz eltökélten próbálod magad visszarepíteni képzeleted segítségével abba a gyönyörű világba miből felzümmögtetett az a földre nem való élőlény...
reggel felébredsz mit sem észlelve hatalmas dagadás szerű csípéseidből. a nap legszebb pillanatában kezd el viszketni, vakarod megőrülsz, nem szabad...
végre este elfelejtetted a csípéseket, már majdnem alszol, egy mozdulat és érzed azt az elviselhetetlen érzést, és akkor enyhíteni próbálsz szenvedéseden, de nem, ezt nem szabad, elmúlt, dehogy, küzdesz, végül enyhül, elaludtál... másnap felébredsz de már nem csípésekkel hanem sebekkel, elvakartad, kivakartad, szétvakartad, magad, álmodban...
2009. augusztus 14., péntek
égből pottyant...
láttad már milyen szép? mindenkinek ezt kéne nézni minden nap. egy csöndes kis helyen ahol csak egy dolog van, te és Ő. ahogy csillog és bearanyozza tested, lelked. ilyenkor minden gyönyörű, kicsit lelassul minden, benned, körülötted. a felhők megmerevednek az égen, a fák levelein némán suhog a szél még az autók zaja is elcsendesül. máskor fel sem tűnik mennyire gyönyörű, de ilyenkor felejthetetlen élményt nyújt. csillogó szemmel nézed ahogy egyre kevesebbet látsz belőle, de ezzel mégis többet mutat meg neked. mit mutat, azt nem tudhatom, de nekem a rossz dolgok eltűnnek, igaz csak pár percre de ez felpezsdít. hisz csak ülsz, állsz, nézed. ahogy egyre színesebb és erősebb színnel borít be téged és minden mást. majd eltűnt, végleg, reménykedsz egy halvány sugárban, de nem jön vissza, elment. a fény játéka eltűnik, rólad és körülötted mindenről. úgy érzed egyedül vagy, de nem... mert a szívedben tovább ragyog minden sugara, ahogy elbúcsúzott az égtől, földtől, és nyugovóra tért hogy máshol másoknak, mindenkinek, senkinek, bárkinek, valakinek, neked, nekem újból örömöt okozzon...
2009. augusztus 11., kedd
2009. augusztus 6., csütörtök
....szerinted?
ez itt a 33. bejegyzés, hogy miről szól, semmiről, de mégis valamiről.
mikor azt hiszem írok valamiről lehet, hogy semmiről sem írok. az életben sok minden valami és mégis semmi. ha azt hiszitek, hogy hülyeség, hát akkor az valami. de lehet, hogy ez is semmi lesz, ha rájöttök, hogy nincs valami. de mindig lehet találni valamit. persze mindig vannak dolgok, amire azt hisszük, hogy valami, de idővel semmi lesz. nekem számít a valami. mindig kell valami, az életembe. az éppen akkori magamnak, az biztos valami. aztán szép lassan ez semmivé válik. lehet egy perc, több óra, évek, vagy egy egész élet. hisz az életünk azt hisszük valami, úgy is van, aztán mikor meghalunk, semmi lesz. halálunkkal válunk igazán, valakikké, valójában semmivé (porrá) leszünk, de talán mégis ezáltal valakivé leszünk. mi is a valami? valami lehet, az épp most majszolt csoki... van olyan, hogy a valami állandóvá válik, és nem lesz semmivé. ezt nehéz elérni, keveseknek sikerül, de ha sikerül, annál nincs is jobb.
ma az egész nap valami, az este az pedig a valami vége, de nem semmi. mert van ennek eleje és vége is. eleinte semminek tűnik, de aztán az mégis valami. a vége meg csak egy másik időpontig van, addig függőben marad, de nem lesz semmi.
asszem ennyi elég is erről. hogy mi a valami azt mindenkinek magának kell megtalálnia, de hogy ez valami, amit írok az biztos, hisz nem semmi egy írás, bárhogy olvasod is.
2009. augusztus 1., szombat
2009. július 31., péntek
repülni
a test szabad nincsenek korlátok, bárhova "lépsz, nyúlsz" üresség, de kézzelfogható üresség fogad. képtelen vagy felfogni, kontrollálni, de nem tudsz, csak esetlenül folytatod utad, mint egy baba, aki járni tanul. ez valóság? nem hiszed el, aztán mégis megtörténik, megtörtént... és akkor csak ráérzel, felfelé törsz, de félsz egyre feljebb menni, visszanézel, megtántorodsz, de nem hagyod abba folytatod utad, ebben a kézzel fogható "semmiben".
megszűnt a félelem, elrugaszkodsz könnyedén, és repülsz, szállsz, mint a madár. nem is éreztél még ilyet, a tested felpezsdül, szemed csukva, úgy adod át magad a szorító semminek, ami egész testedben megremegtet, olyan gyengéden, amit csak érezni lehet. egyre feljebb jutsz, már nincs tovább, csak úszol a fellegekben. gyönyörű minden, már tisztán látsz, de mégis homályosan, mindened könnyed.
kiabálsz, sírsz, örülsz, mindezt egyszerre, hisz repülsz, fent a felhők közt, de ez tényleg ilyen jó? akkor miért nem repülünk, repüljünk. vagy a föld üres lenne mert mindenki, repülne?
2009. július 30., csütörtök
"egyszer mindenki felnő"
tegnap kisebb meglepetés buli volt, Iza drága tiszteletére. kapott egy piros karikát benne a 18-as számmal. énekeltünk neki, elég érdekesen, aztán taps, puszi, jött a torta, gyertya fújás. ezután tortaevéssel egybekötött alkoholfogyasztás, vagy alkoholfogyasztással egybekötött tortaevés... hazafelé egykét vicces dolog, pingvinnél hambievés, aztán Domjánékon nevetés, ahogy veszekednek. nekem jó volt, élveztem a dolgot. most még azért fáradt vagyok, de sok a tennivaló és oly kevés rá az idő, így az alvást vetettem el.
Iza neked ezúton is nagyon- nagyon boldog szülinapot
2009. július 28., kedd
2009. július 26., vasárnap
cím nélkül
hiába minden erőfeszítésem, nem tudom mit írjak ide. most úgy vagyok mint, aki részeg, de mégsem. a fáradtság olyan fokon kínoz, hogy néznem is nehéz, de alvásra képtelen vagyok. bár lehet a háttérben zümmögő forma 1 majd elaltat. na em kínozom, tovább a blogot, valamint téged vagy önt tisztelt olvasó. úgyhogy ilyen érdektelen írással, semmit mondva, kicsit lezáratlanul közzéteszem, hogy elolvashasd, hogy milyen amikor a semmiről írok. üres fejjel félig ébren, félig álomban véget vetek, online szenvedésemnek.
2009. július 22., szerda
2009. július 20., hétfő
restart
az utolsó este olyan lett amilyennek lennie kellett, emlékeztetőnek megmaradt egy aprocska horsolás a homlokomon. bővebben csak annyit, hogy sör, sör, sör meg pálinka, sötétben biciklizés, háztetőre mászás, onnan leugrás. végül megnéztük, ahogy felkel a nap, csodálatos....
szép búcsú de annyira azért nem fog hiányozni, bár ki tudja lehet még visszanézek.
2009. június 10., szerda
over
vége az első évnek a fősulin
2009. június 2., kedd
bizsergés
érzem ha felkelek, érzem ha lefekszem, ha eszem, ha nevetek, vagy bármit is tegyek, érzem. néha hirtelen jön és ily hirtelen el is megy, máskor viszont hosszan kitart. van, hogy nevettet, van, hogy elszomorít és van amikor fáj is. ha röid akkor nagyon jó, de eleinte mindig az. viszont ha hosszú ideig érzem lehangoltság, egykedvűség, levertség lép a helyébe. elmúlt. utána csak tovább lépek, könyedebben és még jobb kedvűbben.kisebb őrület, amit hosszú távon okoz. de ez az őrület kell. ha sokáig nincs, úgy érzem üres vagyok. bármi is legyen előjön, sokszor fáj, de kell, ez vele jár, az élettel, mert, ha nem tudnám milyen, tényleg üres lennék...
2009. június 1., hétfő
sopron a kékfrankos fővárosa
Sopron olyan, mint egy igazi kis-nagy város, én imádom. nincs egy meghatározott dolog, ami miatt tetszene, csak úgy az egész. mindenestül. imádom. hihetetlenül jó. eszméletlen jól éreztem magam. szerencsénkre valami rendezvény volt, természetesen a borhoz volt köze. "borünnep". apám egy kékfrankost, jómagam, Csabival, tesóm barátjával pedig cabernet savignon-t ittunk. ízlett, de egyiktől sem dobtam el az agyam. ittam már sokkal de sokkal jobbat.. a hazaútra már anyám ült a volán mögé. régi útvonal, 170 km. 8-ra itthon voltunk, teljesen szétcsúsztam. hogy ne csak én üssek el valamit, anyunak sikerült elütni egy galambot, de hogy ne csak egy nagyobb testű madárral körözzön le, még egy macskát is elütött. csak annyi maradt meg bennem, ahogy hallom a jobb első és hátsó kereket átgurulni rajta...
2009. május 19., kedd
ismertető
az ismertetés tárgya az iskola pontosabban a vizsgák. ebből már gondolhatjátok, hogy újabb vizsgákon vagyok túl. jó hír, hogy sikeres vizsgákon. bár örültem volna ha nem csak hármasra sikerülnek, de sebaj.... most további készülődés a soron következő fejlődéslélektanra, meg persze az utána lévő 3 vizsgára... aztán itt a nyár
néznivaló, kedvderítő, baromság: http://www.youtube.com/watch?v=Tx1XIm6q4r4
2009. május 14., csütörtök
2 nap egy 7
PEN után semmi nem volt, ami van az csak a vizsgaidőszak. május 11-el meg is kezdődött. kezdésnek 3 vizsga egy eredményes teljesítése, valamint még korábban túlestem a közgázon. jó lett. a "szorgalmi időszak" alatt 3 másik tárgyból megvan már az érdemjegyem. érdemjegy, jut is eszembe, sajna, számomra nem sajna, az érdem jegy az nem feltétlenül megérdemelt de hát így alakult. szerencsére. a többiek meg bosszankodjanak höhö (ja). jövő héten megint hétfő meg kedden vizsga (...eddig), a hétfői húzós lesz de megteszek mindent, hogy ne legyen "uv".
tehát szabadidő nuku csak egy kis zenekar na meg "ciccázni" mindenképp fogok, vagy csak...
2009. május 7., csütörtök
meg-PEN-dülve
a második, csütörtöki, napon Attilával és neki két hát hogy is fogalmazzak barátos nőivel kezdtem vagyis ugye az estét... Copy Con-ról természetesen lemaradtam.... ezt igazán sajnálom azóta is. arra már nem emlékszem, hogy Kiscsillag-on voltam e de PASO-ra bejutottam, és emlékszem rá, bár jobb lenne nem emlékezni. az emberek bunkók voltak, belém kötöttek, talán kicsit lehet az én hibám, lehet nem mindenki értékeli ha sör folyik rá... én mindig tudom, na de mindegy... szóval ezmiatt elvették a kedvemet. több visszhangból vagy-tól tudtam meg, hogy unalmas volt, bár én voltam ennél sokkal, de sokkal unalmasabbon. semmi Hungarian Dish, vagy Babylon Focus, de azért A Tenkes Kapitánya volt, ami tényleg pozitívum. az estének ez után lett valamikor vége, ja igen a koncerteken már nem Attilával, hanem Melindával, Bogival és Kornéllal voltam (bocsi ha valaki kimaradt). Zagar-ra is benéztünk még PASO előtt de az szar volt... ez a nap részegen ért véget utána meg következett 3 más-nap...
Péntek, mostmár Attilával voltam ténylegesen. Suhancos végére értünk oda. pontosabban a 2. ráadásszám végére és ezután olyan történt, amilyet én még nem hallottam, láttam. az énekes leszarta a rendezőket és eltoltak egy 3. ráadást is, még ha kevesebb gázsit is kapnak. dícséret, tapsot nekik... őket a 30Y követte a színpadon, ami igazán nagyon jó volt, nem csalódtam bennük, még ha mostanában már nem a régi önmagukra hasonlítanak. belehalgattunk a Transglobal Underground-ba, ők egy Angol, azt hiszem, Drum & Bass zenekar. halgattunk Subscribe-ot (ide csak honlap címet tudok mellékelni..), tényleg jók és váóóó milyen raszta gitárosaik voltak, imádtam azokat a rasztákat...na de a zenéjük a SlipKnoT-ra hasonlít, de csak hasonlít. aztán a koncerteknek, számunkra, vége lett, ezzel-azzal elütöttük az időt aztán elmentünk aludni...
az utolsó napon az egyik legjobbról, a Zuboly lemezbemutató koncertjéről lemaradtam, de sebaj. egy felejthetetlen Quimby koncerten részt vehettem. valami őrületes volt. a szervezés kicsit keresztbe tett, de mind a zenekar mind a közönség kitett magáért és egymásért. tomboltunk, andalogtunk meg minden ami kell... baromi jó volt, még mindig érzem a lüktetést, ha rá gondolok. hihetetlen volt. az Amber Smith már nem hatott meg túlságosan. szeretem a zenéjüket, de hogyan is szokták mondani...nem volt bennük "dög". legalábbis nekem nem. de mások élvezték és hát jó zene... a záró program az úgynevezett Enikő party volt... ami nem más mint egy Dj zenéket válogat.
említésreméltó fellpők akiket én nem láttam, hallottam: Eszter & a Gumizsuzsi, Bauchklang, Napra, Fish!, Uno y Medio (myspace), Szigor Igor, Firewater, Psycho Mutant, The Moog, The Inspector Cluzo, Wombolombakéhé Orchestra (PEN-es).
azt mondják, amit nagyon várunk az nem lesz annyira jó, nekem ez "köbö" borzalmas volt, egy -két jobb pillanat, de a 4 nap nem volt valami eszméletvesztő. megbánni nem bánom, de sokat nem vesztettek azok, akik kihagyták...
2009. április 19., vasárnap
biztosan
van, ez az érzés, mikor nagyon jó. de mostanában nem volt minden rendben, valami úgy feszengett belül. szédülés, de mitől. közelgő vizsgaidőszaktól, feszült családi légkörtől? nem hiszem, ez valami más, csak nem tudtam mi ez. de most már kicsit értem, de nagyon rossz tud lenni. főként a hét közepén, kedden, szerdán nagyon erős. akkor aztán igazán hányni tudnék. de nem. a kedvem szomorú, de mégis nem olyan lehangoló, inkább boldogító és fájdalmas is - ha ezt így lehet mondani. a hétvégén teljesen elmúlik. csütörtökön átalakul, valami szebbé kevésbé fájdalmassá. alig várom. és jön a péntek, izgek mozgok, nem bírok magammal. belül bizseregés, mindenem szét feszít, alig várom...nagyon. és jön, már érzem, péntek van, este. megvan, beteljesült, nem látok hallok, feledtébb boldog vagyok. kifejezhetetlenül. az öröm, öröme. van olyan, lehet olyan? ezekszerint, vagy csak érzéki csalódás, érzéki ficam, mely 2 hónap alatt érlelődött bennem? péntek, vége. boldog vagyok, de jól. minden helyreállt, semmi gond. aztán felkelek, szombat. megint jön a pörgés, a belső bizsergés, valami hihetelenül jó dolog, valami. és megint, megvan. szombat este és újból elérem. mosolygok, de nem egyszerű mosoly, mindennél jobb. letelt az idő. várok, hátha még tovább tart, de nem, ennyi volt. elindulok haza. vasárnap. már nincs szédülés. minden sokkal jobb, nyugodtabb is. aztán lefekszem aludni, feltöltődve valamennyire, egy újabb hétre. nem gondolok másra, csak, hogy tele vagyok, hisz nincs is jobb a barátfülénél...
2009. április 6., hétfő
hazafelé az út...
hazafelé az út fájdalmas. fáj a lábad a hátad, a vállad, de mész, csakhogy hazaérj. haza. oda ahol már nyugovóra térsz tested lelked pihenteted, és álmod világában egy új életet élsz – erre gondolsz. tovább mész és fájdalmas, fájdalmas, de tudod, hogy megéri a fájdalom.
hazafelé az út vicces, mikor meghallod a melletted lévő benzinkúton bégető birkákat. az egyik csak „beee”-g míg másikuk „béééé”-g aztán hallasz egy „bekch”-et, és ekkor felnevetsz. nindezt kánonban, duóban quintettben, vagy éppen mint egy zenekar.
hazafelé az út magányos, nincs melletted senki csak egy kihaltnak tűnt világ. Az életet csak egy-egy lézengő kocsi tudatja veled, amiből csak a zajukat és lámpájuk fénycsíkját. kábult vagy az agyad elfáradt. de tudod hogy menned kell haza, a lábad jár, egymás után mert már mindened fáj.
az út hazafelé étterem, felirat mely zölden vlágít, elképzeled milyen, mikor nyitva van. platanus, látod a nevét. sürögnek az emberek süt a nap, egy villanás, újabb autó és már tudod, hogy csak képzelted. aztán észreveszel valami kék fényt, nem tudod mi az. nézed majd ahogy elhaldsz mellette, két lépés után a feledésbe merül.
hazafelé az út sötét. csak a közvilágítás mutatja neked az utat. néhol az is csak épphogy pislákol, de nem törődsz vele. a tudattalan diktálja tempód és irányod. anélkül mész, hogy észrevennéd. de fáj, még mindig. a hátad a vállad és a lábad. sötét. a hold félig fent, a fejed felett. nézed. bámulod rajta a foltokat, tűnődsz milyen lehet. aztán leszeged a fejed a földet, járdát, betont nézed.
hazafelé az út coca cola, látod a tornyot mire festették. aztán mész nézed, egyre közelebb kerülsz hozzá már belefájdul a nyakad de nézed. emberek lógnak rajta, látod ahogy fel alá cikáznak a tornyon kötelek segítségével, akár egy pók. jajj, feljajdulsz már nem bírta a nyakad, a torony mögötted. észre sem vetted.
hazafelé az út hideg. késő van. eszedbe jut, hogy amikor még világos, nappal volt, meleg volt. nem gondoltál az estére, éjszakára, későbbi órákra. mentél. mert már vártad, hogy újra lásd. egy macska fut el előtted és újból felébredsz képzeletedből, megborzongsz, hidegebb lett…
hazafelé az út presszó, látod az írást egy táblán. lenézel, nincs is ott semmi, csak volt. kattan valami a fejedben, nem a jelenben vagy, látod ahogy a presszóban emberek ülnek, boldogok. hideg van. tél. poharuk gőzölög az ablak párás. aztán visszazökkensz fájdalmas jelenedbe. észreveszed, az út még csak felénél jársz, aztán a gondolatod visszacikázik a kiindulóponthoz, melegség, boldogság. egy lépcső újból a jelenbe hoz, de az arcod mosolyog…
hazafelé az út, emberi. melegítőben jön veled szembe valaki. látod az arcát majd ahogy közelebb kerül, hozzád egy árnyék lesz és tovább suhan a gondolataid közt is
hazafelé az út zajos, ahogy a lábad csoszog a járdán, a levegőt kifújva testedből orkáni szél zaját idéz. aztán egy autó. füled zúg fejed fáj, úgy érzed nincs tovább.
hazafelé az út ismerős. a bolt, az utca, a házak. Újabb emlékkép mely a múltból tör rád. Kisgyerek vagy. szaladsz. élvezed a tavasz melegét. lábaidat nézed, úgy futsz. aztán valami elromlik, elesel. érzed, ahogy akkor fájt, de nem mégsem ez már más. valós fájdalom. az emlék elmúlik ez már valóság. a lábad, a vállad , a hátad fáj. de nem állsz meg pihenni.
hazafelé az út félelmetes. egy régi emlék borzolja kedélyedet. félsz. szorongsz. majdnem pánikba esel. meglátod célod végét. megnyugszol, hazaértél. minden elmúlik, fájdalom, félelem, hideg. már látod magad ahogy a szobádban vagy. jól vagy. pár lépés, valóban hazaértél. elfáradtál. lefekszel, leteszed a fejed a párnára. elaludtál.
reggel van. felébredtél, már tudod, milyen az út, hazafelé…
2009. március 29., vasárnap
mikor a zenekar is tapsol
15 év hosszú idő, ez kétségtelen. a N.I.F. a zenekar, ami oly sokat adott nekem, már 15 éves. 10 éve már, de még emlékszem, az első fellépésemre. sopron. fantasztikus volt, annyira, hogy leírhatatlan. akármikor érzem azt, hogy már sok volt és elég belőle, nem tudom megtenni, hogy abbahagyjam mindazt, ami az életemet jelenti. mert azt jelenti. de most nem is ez a lényeg, hanem a jubileumi koncert.
sormáson az istván fogadó színháztermében került megrendezésre. két hete még majdhogynem úgy volt, hogy nem lesz koncert. nem így történt. nem azt mondom, hogy ez volt a zenekar életének legjobb koncertje, de én úgyérzem, hogy valami mégis széppé és jobbá tette. rettenetes hibákkal, melléfújásokkal és hamis hangokkal tarkított előadás volt, de a közönségnek nagyon tetszett, hisz állva tapsolt mindenki.
köszönet annak a sok embernek, akiket meghívtam és eljöttek, szóval köszi Marci. Nina meg a szaktársaim ( G!, Anett, Eszti, Swarley, Orsi, Marcsi) bánhatjátok, hogy nem jöttetek el, mert akármennyire is játszhattunk rosszul, akkor is felejthettetlen élményt nyújtó koncert volt, nekem a színpadról legalábbis...
2009. március 27., péntek
szak est
ez a mi esténk, estünk (én el is estem...), az egyetemen, legalábbis azt mondták. hogy ki az a mi, a szociális munkások, vagyis még csak ugye hallgatók (az egyetemen)
szóval ez miatt tegnap - ami csütörtök - elmentünk bulizni. so-so bulizni. mozaikban kicsit felpörgettük magunkat. Gábor, Zsolti na meg a Viktor társaságában indult. A viktor, mert hát nem egy egyszerű eset. a srácnak 3 fázisa van:
2. folyamatosan beszél, de még ül
3. nem beszél, de ekkor már robotpilóta módban cirkál fel alá
késöbb jöttek mások (Dani, meg még páran - nem tudom kik). aztán Zsolti megtalálta "élete szerelmét" úgyhogy maradtunk csocsózni, többiek elindultak oda - a Rákba. igen ez a szórakozóhely neve (rák). a többiek előbb indultak, de késöbb érkeztek, ez így szokott lenni...
bent, már javában ment a "party" -már akinek. találkoztam a szoc. pol tanárommal Vojtek "Vica" Évivel, de táncolni nem tudtam vele, meg mással sem....a "zene" miatt, bár azért zorbázni beálltam. na persze mi azért nem tudtunk ennyire. ahoz képest, hogy a szoc. munkások, meg a szocos emberek estje volt a szaktársaim közül rohadt kevesen jöttek el. meg úgy alapból sem volt tömeg
negyed hatra már otthon is voltam, élveztem az egészet, bár egy negatív színfolt az est képén, hogy megint dohányzó részegre ittam magam, amit nem kéne, mármint cigizni.
na de továbbra is be cool!
2009. március 20., péntek
A koncert
tényleg nagyon jófej és közvetlen ( aki ott volt tudja mitől közvetlen). aztán elment mi meg hallgatuk a Csá Misit! aztán feljött a várvavárt Kaukázus a közönség meg megőrült. nagyon élveztem a koncertet , bár orrbavágtak, nameg majdnem verekedtem is, de ez hamar megoldódott... A Szali Évára beszált a Csaszi a Csá Misi!-ből gitározni, aztán végelett én meg elindultam haza. ez a gyaloglás (vagy gyalogolás?) már kevésbé volt élvezetes, de eltulajdonítottam magamnak két útjelző bólyát, vagy nem is tudomminek lehet nevezni. de azért elég "korán" hazaértem, majd a másnap csak szenvedés volt... egy dologra rájöttem, hogy a Kaukázus jobb mint hittem és mégtöbb ehez hasonló koncert kell, mert mindennél jobb, talán...
2009. március 15., vasárnap
hosszú haj...
...rövid ész(?) bár ez így egyáltalán nem igaz, de lényeg a lényeg, hogy volt egy este ahol a kanizsai fiatalság, a rocker féle megmutathatta, hogy hogyan is van az hogy "ereszd el a hajamat". így Áron öcsém és a 3 perc többi tagja bemutatták, hát nagyon kezdetleges, de nem esélytelen produkciójukat.
nehezen startoltak, de az RHCP azért jó kezdet bár nekem hiányzot az ének, mégha azt hozzá kell tennem ez a szám átment Nirvana-ba (Smells Like Teen Spirit). ezek után felváltva követték egymást a saját és a feldolgozott számok. volt ilyen meg már sajna nem tudom mi. a végén egy Tankcsapda, de, hogy melyik az már kireppent a fejemből. tény hogy zenekart énekes nélkül is lehet működtetni de ha van énekes gáz ha nem énekel. köszönet a basszeros próbálkozásának ő legalább mert énekelni még ha nem is tisztán. a gratuláció kijár a srácoknak és lányoknak. sok igyekezettel, gyakorlással jobb lesz, csak ne hagyják abba, ez a legfontosabb. HAJRÁ!!!
öket követte a "Kloroform" (bízom benne így kell leírni a nevüket) csupa feldolgozás, korrekt előadással. jól jáccottak (új dobos azért elkéne) főként a számválasztással voltak jobbak a 3perc-nél, meg azért zeneileg is, de a dobos az tényleg... hogy ők mit játszottak? csak párat valami még dereng: Kiscsillag, Kaukázus meg, már megint rövid az agyam... tök jók voltak csak valami saját számot kéne összehozni, már.
végül az én estém utolsó zenekara a Lost Circus, ahol Orlai "Csoki" Dani basszerozik, nameg Jánosi Matyi cilindreben dobol (a többieket nem ismerem). frankó Intróval kezdtek, majd egy pörgősebb szám jött. vicces részlet, hogy a közönség már kevésbé tudta kivárni az igazi pogós zenét így nekiálltak. a következő szám tényleg kemény "zúzós" metál volt, de erre már elfáradt az a sok "táncikáló" ember - mindezt egy, na jó másfél szám alatt. ezután jött az "én dalom". csak azért az enyém mert a Dani nekem küldte. igaz bár egy csajozós szám volt, de... no comment. nekem ezután befejeződött az ő koncertjük, mivel B. N. (a fordított monogramom) várt rám.
mindhárom zenekar tök jó volt és élveztem, mind a zenéjüket és ,hogy újból koncerten lehettem.
és végül egy kis 30Y (csak hallani kell)
2009. március 1., vasárnap
út a tavaszba
nem is tudom, hogy, vagy hol kezdjem. na, de szóval: elmentünk a N.I.F.-fel Dunaföldvárra, hogy a LÖFAN-osok (mazsorettek) fesztiválján vendégszerepeljünk. reggel 7-kor gyülekező, pakolás, aztán belevágtunk életem eddigi egyik legrosszabb napjába...
nagyon nem éreztem jól magam, max. csak pillanatok voltak, amik tetszettek, úgyhogy soha többé ilyen rossz estét!
2009. február 27., péntek
"disznóölés"...
2009. február 15., vasárnap
plusz egy...
2009. február 9., hétfő
szalagavató - kóla
ezután részesültem egy kellemes N.I.F.-es próbában, ami már régen fordult elő. (juhhúú)