út a tavaszba

nem is tudom, hogy, vagy hol kezdjem. na, de szóval: elmentünk a N.I.F.-fel Dunaföldvárra, hogy a LÖFAN-osok (mazsorettek) fesztiválján vendégszerepeljünk. reggel 7-kor gyülekező, pakolás, aztán belevágtunk életem eddigi egyik legrosszabb napjába...

az utazás, amit annyira utálok, nem telt olyan szarul mint vártam. Csababá' jóvoltából megvolt a hangulat. kicsit késve megérkeztünk, elgyakoroltuk, amit el kell, aztán az ebédnél megettük és megittuk amit meg kellett (mellékesen, attól, hogy csípős az étel a pálinka erejét nem elveszi, hanem fokozza...). az ebéd nagy finom volt és a kísérők, étvágyhozók úgszintén, KÖSZÖNJÜK! kaja utáni testmozgás gyanánt fociztunk egyet, ami következtében a mozgás mára szenvedés lett...

négy óra körül megjött Áron, ekkor elkezdtünk átöltözni, készülődni az 5 órai előadásra. mazsorettek részéről láttam, a magaméról meg hallottam pár érdekes dolgot... lényeg, hogy rájöttem a mazsorettezést semmi sem különbözteti meg a fitnesstől, számomra mindkettő jelentéktelen és felesleges dolog. nagy unalom közepette letelt a kb. 2 és fél órás műsor. vége lett. ezután a többség nekiállt inni, hogy feldobja kedvét. mindenkinek sikerült...aztán pár órával késöbb mondjuk el is romlott. 11 óra után elindult a busz rajta a N.I.F.-esek részeg hadával Siófok felé (már ha 35 ember hadnak számít). de az estének még korántsem volt vége. talán a busz kellemes ringatózása vagy a fülledt meleg kihozta az emberek szinét-javát. így esett hogy drága öcsém Áron hányása a zacsiból a padlón landolt. ebből persze én is kaptam a ruhámra, valamint Viki szolidaritást vállalt, nehogy egyedül maradjak "lehányva". szerencsére a "piszkos munkát" nagy Mánfa elvégezte. Siófokig még párszor megkellett állni hogy páran alul vagy akár felül ürítsenek nehézségeiken. Siófokon Ssubi vát minket a T-BOY nevezetű iszonyat szar diszkóban(?) aamit a többiek persze élveztek. 4 órakor azthiszem sikerült elindulni hazafelé persze Eisner Peti kisebb sérüléssel, folytatta az utat mivel az alkohol elérte, hogy a teste eldőljön és szemöldöke felrepedjen. de komoly baja nem lett. a hazautat végigaludtam. 6 órakor "már" itthon is voltam.
nagyon nem éreztem jól magam, max. csak pillanatok voltak, amik tetszettek, úgyhogy soha többé ilyen rossz estét!