emészt rág, nem tudja mit csinál. önmagával vitatkozik, majd mást okol, őrjöng végül teljeséggel csődöt mond. nem tudja mi történik, feszültséget érez. másokat idegesít, dühít, pedig a mások csak segíteni akarnak. nem tudja azt mondani, ami valójában van. kapkodva hülyeségeket mond, ír, mert ilyenkor nem is ő van ott, bent, hanem valaki más. egy teljesen más személy, aki elfelejti mi a valóság. fejében túl sok a felkapott érzelmi gondolat, amelyeknek már értelmük és lényegük sincs, mégis csak ez mozgatja agya tekervényeit. mások türelmesek vele, nyugodtan kérdezik tőle mi van. neki ez ekkor már úgy hangzik mint egy sablonos kérdés melyet csak illemből tesznek fel neki. HAGYJ BÉKÉN! ordítja belülről, pedig arra vágyik, hogy csak rá figyeljen mindenki, csak vele törődjenek. lassan már mindenki és minden mi körülveszi egy idegesítő lénnyé válik. agya értelmes fele próbálja visszafogni, de gyenge ehhez, még gyenge. legbelül mélyen szunnyadva a tudat alattijába táplálja a valóságot, mely egyszer felébred és örökre elűzi démonait. csak nehogy késő legyen, mert ha későn ébred, lehet már mindegy lesz. mert ők akik segíteni próbáltak rajta, és bármennyire is fontos számukra, nem bírták ezt a sok hülyeséget. másoknak fájnak a hülyeségei csak nehogy e fájdalom véget vessen nekik. ez is egy hülye gondolat, de ettől fél a legjobban, mert még semmiképp nincs felkészülve arra, hogy másoktól mentesen éljen. egyedül, magányosan. most értette meg igazán, hogy a fent és len között mekkora különbség is van. magához térve már képtelennek tűnik minden mi volt, de tagadhatatlanul megtörtént. erőre kapott, de lelkében ott szunnyad a múlttól való félelem, melyet örökre ki akar zárni.
felkészülve /vagy sem ezekkel az érzésekkel köztük ugyanúgy elveszett leszel .tőlük elzárva ....
VálaszTörlésezt nem igazán értem, amit itt mondasz
VálaszTörlésaz írásod tükrözi h valahol félsz attól h egyedül maradsz mert elűzöd magad mellől a barátaid ..
VálaszTörlésés azt írtad h nem állsz erre készen viszont amikor "önmagaddal vitatkozol" vagy emésztenek a gondolataid akkor ha készen állsz ha sem már rég egyedül vagy . és én nem tudom h ez miattad van vagy mert nem megfelelőek a körülötted lévő emberek és magadat kényszerítetted ebbe az egyedül létbe de akkor is ez van amitől nem félni kell hanem inkább kikászálódni belőle..
(ne haragudj h belekotyogok ebbe hisz nem is ismerjük igazán egymást csak túlságosan emlékeztetsz magamra ..)
nem vagyok egyedül, vagyis nem úgy. életem ezen szakaszának legtöbb idejét egy olyan környezetben töltöm mely számomra kevésbé áll közel hozzám. az új barátok nem tudnak még csak hasonló dolgokat sem nyújtani nekem, mint a régiek (bocsi ha ezzel valakit megbántanék). megvannak azok az emberek, akik kellenek nekem és igazából újakra már nincs szükség. egyedüllétem így csak akkor van mikor nem vagyok itthon, ami viszont egy héten 5 nap...
VálaszTörlésna hát köszi hozzászólást igazán építő, de komolyan köszi.
és nem haragszom, nem kotyogtál.