pünkösd vasárnapján szüleimmel karöltve felautóztunk Sopronba, hogy meglátogassuk nővéremet és barátját. sajnos ilyen messze kényszerültek, hogy munkájuk legyen. odafelé én vezettem, de nem élveztem annyira, mint hittem. hátulról folyamatosan kaptam az utasítást, hogy hogyan vezessek. édesanyám fél, ha vezetek, ez az igazság... sikerült 170 km helyett 190 km-t megtenni, hogy odaérjünk. ez inkább egy új útvonal kipróbálásának volt köszönhető, nem pedig, hogy eltévedtünk. mert nem tévedtünk, el. elütöttem valami verébforma madarat is, vagy lehet ő repült nekünk, nem tudom, lényeg, hogy nagyot koppant és utána nem repült tovább, sajnos...Sopron olyan, mint egy igazi kis-nagy város, én imádom. nincs egy meghatározott dolog, ami miatt tetszene, csak úgy az egész. mindenestül. imádom. hihetetlenül jó. eszméletlen jól éreztem magam. szerencsénkre valami rendezvény volt, természetesen a borhoz volt köze. "borünnep". apám egy kékfrankost, jómagam, Csabival, tesóm barátjával pedig cabernet savignon-t ittunk. ízlett, de egyiktől sem dobtam el az agyam. ittam már sokkal de sokkal jobbat.. a hazaútra már anyám ült a volán mögé. régi útvonal, 170 km. 8-ra itthon voltunk, teljesen szétcsúsztam. hogy ne csak én üssek el valamit, anyunak sikerült elütni egy galambot, de hogy ne csak egy nagyobb testű madárral körözzön le, még egy macskát is elütött. csak annyi maradt meg bennem, ahogy hallom a jobb első és hátsó kereket átgurulni rajta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése