az elmúlt időszak igen érdekes volt, elég sok mélypont. sajnos nem vagyok már a régi (öregszem). na persze nem kell félni időszakos dolog ez. kilábalok belőle nagyon hamar. nem szándékozom a közelmúlt eseményeit boncolgatni, mert az senkit sem érdekel, főleg engem nem, a blogot pedig nem szennyezem vel... a hangulatingadozás elég érdekes és gyors mostanában. de persze mire észbekapok mindig késő és várhatok a következő alkalomra, hogy nem is úgy van ám ahogy na meg ezt mások is lássák. igazán most nincs is miért írnom, csak most úgy jó.
inkább :
- na mi van veled?
- hát, mindig ugyanaz, keveset látogatsz, unatkozom egyedül
- ugyan, igyekszem, de te is tudod nem lehet mindig beszélni veled
- tudom, tudom, csak hát rossz
- elhiszem, de igyekszem
- igyekszel, ez jólesik, de igazán
- hát.. kösz, azthiszem
- ne légy ennyire kicsinyes
- . . .
- és veled mi van?
- rohanás az életem
- miért, mit csinálsz?
- úgy igazából nem is tudom, ezt-azt, mindig eltelik az idő elég gyorsan, veled is mindig megpróbálok időt tölteni de nem sikerül, na de ne térjünk vissza ide
- nem osztod be az időd, ezért rohansz
- az alvással szoktam időt nyerni, de nem megy már anélkül sem igazán
- azzal nem is szabad spórolni, pihenni muszáj, mindenkinek
- ja, így aztán mindig szaladok, egyik helyre be aztán ki, ott minél gyorsabban végzem aztán viszlát, de van hogy nem is jutok be, elmegyek úgy gondolom talán késöbb visszatudok majd menni
- hát igen van ez így, de majd egyszer lesz mindenre elég időd
- egyszer lesz, de már jöhetne ez az egyszer
- jönni fog, mint minden his....
- na mennem kell, szia
-szi.. már el is ment, még elköszönni sem volt ideje, és megint itthagyott, de azért heló
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése