mindig boldognak lenni! talán ez minden ember legbelső mozgató rugója. de mégis mindig vannak gondok, problémák, melyeknek abszolúte nem szabadna helyet engedni. mégis mindig összevesznek, megbántódnak, egymást bántják, akárhogy. de biztosan bántanak? minden úgy van ahogy először gondoljuk? jogtalan, jogos, mégis első, de akár sokadik pillanatra is, azt hisszük, hihetjük, hogy nincs igaza, az nem is úgy van, "én hibátlan vagyok". dehogy! nincs semmi, mégis úgy gondoljuk van. miért agyalunk? mikor tudjuk, hogy hülyeség, de mégsem tudjuk kiverni a fejünkből. az emberek legtöbb esetben félnek megbeszélni érzelmeiket, ez miatt valaki mást tesznek hibássá, hibásnak. mert "én nem tettem semmit" csak a másik, biztosan. fenéket! és ezt tudja az "én" is, de képtelen felfogni. érzelmeket képtelenség teljesen megértetni mással. mindenki máshogy érez, még ha ugyanazt érzi mint a másik. egy fontos dolog. egy nagy tanító mondta nekem még, hogy féltés és féltékenység között hatalmas különbség van, még ha a kettő nem áll távol egymástól. félteni valakit, szerelmet, barátot egészséges, természetes, egyértelmű. féltékenynek lenni bárkire, rettentően veszélyes lehet. ezzel meg lehet ölni két ember között fennálló bármilyen kapcsolatot. változtatni szerintem lehet, bár a bölcs kivel erről beszélgettem nem így vélekedett. szerinte minden ember más és más ilyen szempontból, van, aki ezt képtelen kezelni, kiben még visszaszorítható formában van jelen és van ugye, aki egyáltalán nem féltékenykedik.
na de ezt biztos mindenki tudja, csak hát eszembe jutott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése