észre sem veszed és már ott is van. a kis komisz észrevétlenül csapolja le a számomra létfontosságú nedűt a testem bármely pontjáról. a leglehetetlenebb helyekre kellemetlenkedik. borzalmas a tehetetlenség... több fecskét! vagy valamit, ami jobban pusztítja őket. berepül a szobádba, gonoszul legszebb álmodba zümmögi be magát, félálomban csapsz egyet, "puff" kaptál egy taslit magadtól, felébredsz de a betolakodó megszökött. nem törődsz vele, alszol tovább. aztán csíp meg se rezzensz, hisz eltökélten próbálod magad visszarepíteni képzeleted segítségével abba a gyönyörű világba miből felzümmögtetett az a földre nem való élőlény...
reggel felébredsz mit sem észlelve hatalmas dagadás szerű csípéseidből. a nap legszebb pillanatában kezd el viszketni, vakarod megőrülsz, nem szabad...
végre este elfelejtetted a csípéseket, már majdnem alszol, egy mozdulat és érzed azt az elviselhetetlen érzést, és akkor enyhíteni próbálsz szenvedéseden, de nem, ezt nem szabad, elmúlt, dehogy, küzdesz, végül enyhül, elaludtál... másnap felébredsz de már nem csípésekkel hanem sebekkel, elvakartad, kivakartad, szétvakartad, magad, álmodban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése