2009. december 18., péntek

ki szerencsés!


keresni, találni iszonyatosan nehéz. tegyük fel megtaláltuk. mikortól érezzük, hogy ő az? tegyük fel, hogy már a legelejétől. a legelejétől fogva ő az akit kerestünk, folyamatos rádöbbenések, hogy megtalátad, örülj. örülsz. hihetetlen, csudajó boldogság övez. körülvesz az, amire vágytál, a szeretet a boldogság legmagasabb foka. óvatosan engeded magad az érzésbe. félsz, hogy oly hatalmasan mardosó lángjai megégetnek. ez nem olyan tűz, gyengéd és pusztító. vele töltöd minden szabad perced, hisz minden mi vele van újabb és újabb megismerés, önmagad, érzéseid és a másik megismerése. ámulsz és szépen lassan ez a tűz teljesen körülvesz, nem égsz el, azonosulsz, vele eggyé válsz. kételkedni, a jóban, soha. a tűz teljes és örök, gondolod. de félsz, hogy egyszer elmúlik. vagy ha elmúlik akkor észreveszed, vagy más csalfintaság megbolondítja eszed, érzéseid? nem tudhatod, de ha erre gondolsz, megijedsz, félsz. szereted őt. ez az mi számít. te vagy saját magad és mindenki más szeretete. hiszel, nem gondolsz, csak elmerülsz benne. ha mégis gondolsz, és nem hiszel elvesztél, magadban és benne.
szeret ölelni, boldog beszélgetni, hülye mert flúgos, gyagya mert bolond de mégis miért, egy pár ért.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése