égből pottyant...

láttad már milyen szép? mindenkinek ezt kéne nézni minden nap. egy csöndes kis helyen ahol csak egy dolog van, te és Ő. ahogy csillog és bearanyozza tested, lelked. ilyenkor minden gyönyörű, kicsit lelassul minden, benned, körülötted. a felhők megmerevednek az égen, a fák levelein némán suhog a szél még az autók zaja is elcsendesül. máskor fel sem tűnik mennyire gyönyörű, de ilyenkor felejthetetlen élményt nyújt. csillogó szemmel nézed ahogy egyre kevesebbet látsz belőle, de ezzel mégis többet mutat meg neked. mit mutat, azt nem tudhatom, de nekem a rossz dolgok eltűnnek, igaz csak pár percre de ez felpezsdít. hisz csak ülsz, állsz, nézed. ahogy egyre színesebb és erősebb színnel borít be téged és minden mást. majd eltűnt, végleg, reménykedsz egy halvány sugárban, de nem jön vissza, elment. a fény játéka eltűnik, rólad és körülötted mindenről. úgy érzed egyedül vagy, de nem... mert a szívedben tovább ragyog minden sugara, ahogy elbúcsúzott az égtől, földtől, és nyugovóra tért hogy máshol másoknak, mindenkinek, senkinek, bárkinek, valakinek, neked, nekem újból örömöt okozzon...