figyelem a köröttem élőket. érdektelenül érdeklődnek az értelemről. monoton, unalmas, változatlan napjaik nyomorúságos egyhangúságban telnek el. nem értem őket. mindig ugyan az a napirend. felébred, felkel, felöltözik iskolába megy, megjön az iskolából, eszik, iszik, wc-re megy, visszamegy az iskolába, vagy átöltözik, internetezik, számítógépes, vagy online játékokkal játszik. msn-en komunikál más emberekkel. estéit fimek, sorozatok társaságában tölti. zenét hallgat, egyik jobbat másik rosszabbat. fiatalságuk öregséggel tellik. némelyik zenél, másik csak röhög értetlenül, értetlenkedve, szerencsétlenül. nem tud hozzászólni. figyelem a reakciókat. néha röhögnek, néha eröltetik. nem tudnak magukkal mit kezdeni, nem tudnak az életükkel ténylegeset kezdeni.
és én mit csinálok? elba**om (pardon) a napom azzal, hogy azt figyelem, hogy telnek értelmetlen napjaik értelmetlenül, ezzel tönkretszem saját napom, melynek értelmet szabtam azzal, hogy az érdektelen érdeklődés iránt érdeklődöm. mindez mégsem tűnik fel senkinek, mégis mindenki látja, érzi, érzékeli.
* ijesztő hasonlóságokat találok bennük...*
VálaszTörléscritlr