A koncert

(CSá Misi! avagy már Paganza!)

sétálni, berúgni, bulizni, hazagyalogolni... így is le lehetne írni a szerdámat, vagyis az estémet. bár akkor nem lenne értelme mindannak, ami ezen blogé. de, hogy mi is az értelme abba nem megyek bele.. a szerda csak egy szerda, suliba kell menni, előadáson, szemináriumon kell ülni, bár lehet aludni... este volt egy séta a Szociális Munka Világnapja - erőszakmentes napja - alkalmából, ami a Széchenyi tértől áldott Rókus utcában található BTK-s M(?) épületig tartott. a sétát az autósok, buszon utazók vagy arra várók kevésbé értékelték, szerencsére rendőri segítséggel a közlekedést megállították, csak, hogy mi vonulhassunk. az egyik buszmegálóban egy idő bácsi, kevésbé erőszakmentese hangon mondta, hogy : Ezek a h . lyék itt sétálnak ezért nem jön a busz. erre felfigyeltem mire az előbb emlitett bácsi megint kevésbé irodalmi stílusban tudomásomra adta, hogy nem szabad rá nézni ( Mit nézel h . lye gyerek). tetlegesség persze nem történt. a séta végül csoportképpel és köszönet nyilvánítással zárult. Gábor, Zsolti és Dani társaságában elmentünk a Mozaikba, hogy az este nekünk is mozaikos legyen...a srácokat 10 órakor odhagytam és elindultam, hogy - mint késöbb kiderült - egy fergeteges koncerten vegyek részt. valamikor 10 óra után értem el a Boszorkány koli bejáratt egy liter vörösborral a fejemben, gyomromban. hála a telekomunikációnak Anettet és Gabit kihívtam a bejárathoz, az ő segédletükkel vettem jegyet és kaptam karszalagot. ekkor már Csá, Misi! koncert volt, nekem tetszett, tetszik, nagyon jó is volt. Anettel még hangoltuk a hangulatunk valami leó, vadász - vagy ahogy mindenki ismeri VBK (igen, vörösboroskóla) - szerűséggel. aztán késöbbnekem ez majdnem kijött, de nem! na de folytatom estém történetét. beszélgettem egy hietettlenül jófej emberrel Kardos Horváth Jánossal, hogy ki is ő hát a Kaukázus zenekar énekes, gitárosa. (Kardos Horváth János)

tényleg nagyon jófej és közvetlen ( aki ott volt tudja mitől közvetlen). aztán elment mi meg hallgatuk a Csá Misit! aztán feljött a várvavárt Kaukázus a közönség meg megőrült. nagyon élveztem a koncertet , bár orrbavágtak, nameg majdnem verekedtem is, de ez hamar megoldódott... A Szali Évára beszált a Csaszi a Csá Misi!-ből gitározni, aztán végelett én meg elindultam haza. ez a gyaloglás (vagy gyalogolás?) már kevésbé volt élvezetes, de eltulajdonítottam magamnak két útjelző bólyát, vagy nem is tudomminek lehet nevezni. de azért elég "korán" hazaértem, majd a másnap csak szenvedés volt... egy dologra rájöttem, hogy a Kaukázus jobb mint hittem és mégtöbb ehez hasonló koncert kell, mert mindennél jobb, talán...

(Kaukázus)

(és még valami a Csá Misi! már nincs helyette olyan van hogy Paganza! csak azért írtam úgy, ahogy, mivel így is volt meghirdetve...)