biztosan

van, ez az érzés, mikor nagyon jó. de mostanában nem volt minden rendben, valami úgy feszengett belül. szédülés, de mitől. közelgő vizsgaidőszaktól, feszült családi légkörtől? nem hiszem, ez valami más, csak nem tudtam mi ez. de most már kicsit értem, de nagyon rossz tud lenni. főként a hét közepén, kedden, szerdán nagyon erős. akkor aztán igazán hányni tudnék. de nem. a kedvem szomorú, de mégis nem olyan lehangoló, inkább boldogító és fájdalmas is - ha ezt így lehet mondani. a hétvégén teljesen elmúlik. csütörtökön átalakul, valami szebbé kevésbé fájdalmassá. alig várom. és jön a péntek, izgek mozgok, nem bírok magammal. belül bizseregés, mindenem szét feszít, alig várom...nagyon. és jön, már érzem, péntek van, este. megvan, beteljesült, nem látok hallok, feledtébb boldog vagyok. kifejezhetetlenül. az öröm, öröme. van olyan, lehet olyan? ezekszerint, vagy csak érzéki csalódás, érzéki ficam, mely 2 hónap alatt érlelődött bennem? péntek, vége. boldog vagyok, de jól. minden helyreállt, semmi gond. aztán felkelek, szombat. megint jön a pörgés, a belső bizsergés, valami hihetelenül jó dolog, valami. és megint, megvan. szombat este és újból elérem. mosolygok, de nem egyszerű mosoly, mindennél jobb. letelt az idő. várok, hátha még tovább tart, de nem, ennyi volt. elindulok haza. vasárnap. már nincs szédülés. minden sokkal jobb, nyugodtabb is. aztán lefekszem aludni, feltöltődve valamennyire, egy újabb hétre. nem gondolok másra, csak, hogy tele vagyok, hisz nincs is jobb a barátfülénél...