nemhiába

feljegyzés

egy emberért, vagy többért. mégis mennyiért lehet? mindig ugyanúgy, de nem mindig lehet ugyanúgy. nem hagyható, hogy ijesztő legyen, de nehéz ne mmegijedni és meghallgatni mit mond. suttogja a kíváncsiság akaratát, ami igazán fel sem tűnik. feltűnése napján még nem venni észre, de utána egyre jobban tűnődik, mint ő, mint az ember. eltűnődik, a ha-n. letörtség, kétségbeesés szólal meg. nincs itt bizonytalanság, csak megmérgeződik. a kitisztulásra várni kell, nem jön hamar. ha elindul is vissza térhetnek a rémképek. a rémképek elűzhetők csak nem szabad rajtuk töprengeni. töprengés újabb érdemtelen gondolatok tömkelegét hozhatja fel, mely befojásolja az érzéseket. végül beáll a boldogság bármi is legyen az.

na igen ha beáll a boldogság is észrevehetetlen. pedig nagyon egyszerű. egyszerűen figyelmet kell fordítani, mindenre. nem lehet egy dologgal törődve lenni, mert az unalmat szül(het). az unalom vágya(ka)t fogalmaz meg, ami(k) elhanyagoltságot okoz(hatnak), persze nem szabad ezt hagyni. néha sikerül néha nem. szabadon kell gondolni mindenre.

nem lehet mindig melletted, kell hogy melléd legyen, de végül úgyis mindig mellőled lesz.

heló, szia, viszlát, szevasz

az elmúlt időszak igen érdekes volt, elég sok mélypont. sajnos nem vagyok már a régi (öregszem). na persze nem kell félni időszakos dolog ez. kilábalok belőle nagyon hamar. nem szándékozom a közelmúlt eseményeit boncolgatni, mert az senkit sem érdekel, főleg engem nem, a blogot pedig nem szennyezem vel... a hangulatingadozás elég érdekes és gyors mostanában. de persze mire észbekapok mindig késő és várhatok a következő alkalomra, hogy nem is úgy van ám ahogy na meg ezt mások is lássák. igazán most nincs is miért írnom, csak most úgy jó.

inkább :

- na mi van veled?

- hát, mindig ugyanaz, keveset látogatsz, unatkozom egyedül

- ugyan, igyekszem, de te is tudod nem lehet mindig beszélni veled

- tudom, tudom, csak hát rossz

- elhiszem, de igyekszem

- igyekszel, ez jólesik, de igazán

- hát.. kösz, azthiszem

- ne légy ennyire kicsinyes

- . . .

- és veled mi van?

- rohanás az életem

- miért, mit csinálsz?

- úgy igazából nem is tudom, ezt-azt, mindig eltelik az idő elég gyorsan, veled is mindig megpróbálok időt tölteni de nem sikerül, na de ne térjünk vissza ide

- nem osztod be az időd, ezért rohansz

- az alvással szoktam időt nyerni, de nem megy már anélkül sem igazán

- azzal nem is szabad spórolni, pihenni muszáj, mindenkinek

- ja, így aztán mindig szaladok, egyik helyre be aztán ki, ott minél gyorsabban végzem aztán viszlát, de van hogy nem is jutok be, elmegyek úgy gondolom talán késöbb visszatudok majd menni

- hát igen van ez így, de majd egyszer lesz mindenre elég időd

- egyszer lesz, de már jöhetne ez az egyszer

- jönni fog, mint minden his....

- na mennem kell, szia

-szi.. már el is ment, még elköszönni sem volt ideje, és megint itthagyott, de azért heló

foolosophy

emészt rág, nem tudja mit csinál. önmagával vitatkozik, majd mást okol, őrjöng végül teljeséggel csődöt mond. nem tudja mi történik, feszültséget érez. másokat idegesít, dühít, pedig a mások csak segíteni akarnak. nem tudja azt mondani, ami valójában van. kapkodva hülyeségeket mond, ír, mert ilyenkor nem is ő van ott, bent, hanem valaki más. egy teljesen más személy, aki elfelejti mi a valóság. fejében túl sok a felkapott érzelmi gondolat, amelyeknek már értelmük és lényegük sincs, mégis csak ez mozgatja agya tekervényeit. mások türelmesek vele, nyugodtan kérdezik tőle mi van. neki ez ekkor már úgy hangzik mint egy sablonos kérdés melyet csak illemből tesznek fel neki. HAGYJ BÉKÉN! ordítja belülről, pedig arra vágyik, hogy csak rá figyeljen mindenki, csak vele törődjenek. lassan már mindenki és minden mi körülveszi egy idegesítő lénnyé válik. agya értelmes fele próbálja visszafogni, de gyenge ehhez, még gyenge. legbelül mélyen szunnyadva a tudat alattijába táplálja a valóságot, mely egyszer felébred és örökre elűzi démonait. csak nehogy késő legyen, mert ha későn ébred, lehet már mindegy lesz. mert ők akik segíteni próbáltak rajta, és bármennyire is fontos számukra, nem bírták ezt a sok hülyeséget. másoknak fájnak a hülyeségei csak nehogy e fájdalom véget vessen nekik. ez is egy hülye gondolat, de ettől fél a legjobban, mert még semmiképp nincs felkészülve arra, hogy másoktól mentesen éljen. egyedül, magányosan. most értette meg igazán, hogy a fent és len között mekkora különbség is van. magához térve már képtelennek tűnik minden mi volt, de tagadhatatlanul megtörtént. erőre kapott, de lelkében ott szunnyad a múlttól való félelem, melyet örökre ki akar zárni.

lenni

minden és semmi, fent és lent, kint és bent, körülötte, folyamatosan, szakadozva, közel és távol, újból, még mindig, megint, rosszabban, rosszul, össze meg vissza, {zárójelben} nélküle, nyitva, bezárva, soha, elköszönve, üdvözölve, butáskodva, megbántva, örülve, faszkodva, bocsátkozva, megőrülve, ütve-verve, kettétörve, vörösödve, lihegve, nyugodtan, biztonságban, hiányban, aludva, ébren, ketten, mindig imádva szeretve...

ki szerencsés!

keresni, találni iszonyatosan nehéz. tegyük fel megtaláltuk. mikortól érezzük, hogy ő az? tegyük fel, hogy már a legelejétől. a legelejétől fogva ő az akit kerestünk, folyamatos rádöbbenések, hogy megtalátad, örülj. örülsz. hihetetlen, csudajó boldogság övez. körülvesz az, amire vágytál, a szeretet a boldogság legmagasabb foka. óvatosan engeded magad az érzésbe. félsz, hogy oly hatalmasan mardosó lángjai megégetnek. ez nem olyan tűz, gyengéd és pusztító. vele töltöd minden szabad perced, hisz minden mi vele van újabb és újabb megismerés, önmagad, érzéseid és a másik megismerése. ámulsz és szépen lassan ez a tűz teljesen körülvesz, nem égsz el, azonosulsz, vele eggyé válsz. kételkedni, a jóban, soha. a tűz teljes és örök, gondolod. de félsz, hogy egyszer elmúlik. vagy ha elmúlik akkor észreveszed, vagy más csalfintaság megbolondítja eszed, érzéseid? nem tudhatod, de ha erre gondolsz, megijedsz, félsz. szereted őt. ez az mi számít. te vagy saját magad és mindenki más szeretete. hiszel, nem gondolsz, csak elmerülsz benne. ha mégis gondolsz, és nem hiszel elvesztél, magadban és benne.

szeret ölelni, boldog beszélgetni, hülye mert flúgos, gyagya mert bolond de mégis miért, egy pár ért.

felszabadultan felszabadulva

végre. levegőhöz jutottam. kitágult a tüdőm áramlik az éltető levegő. eddig kapkodtam csak utána, hiába. most már nem, hisz vége. legalábbis idén már nincs. a jövő szürke fátyolos ismeretlenségének gondolata újból elzárja a levegő útját. hiábavalóan folyik torkomba a levegő, tüdőm nem is érzékeli nem vagyok magam. lépek, lépdesem, körbe-körbe nézek. nincs baj, ez csak egy kisebb jajj, de most már elmúlt, rendben van. minden. rendben is volt csak úgy tűnt, hogy szétesett a világ, hogy szétestem. mikor voltam utoljára felszínen? nem is emlékszem. még lehet elbújok, de érzem hamarosan felszínre török. kell a levegő. már nem bírom sokáig. rajt ül a nyakamon, melyet semmi nem tud levenni. nem is nehéz, könnyed egyszerű mégis lenn tart és nem enged fel. de már kiszabadultam, elindultam felfelé. nehéz levegő nélkül, árral szemben.

elképzelhetetlen volt, hogy ilyen legyek. észrevette valaki, vagy mindenki látta de senki sem szólt? tényleg így voltam, vagyok? hiábavaló kérdezősködés, senki sem válaszolhat. nem találom a helyem. pedig minden úgy van ahogy szerettem volna. ahogy elvileg jó. de mégis üres vagyok. nem tudom miez az üresség. vagy inkább tele vagyok és már nem is tudom mit érzem. nem látok 1 másodpercel tovább, ez megőrjít. cselekedetem érzésem vágyam folyton változik. semmi sem elég jó

hülyeség!

biztosaN}

feltöltődés

bátorság, félelem izgalom. előre néz, hátra megy. összevissza beszél, szeret, utál mégis imád.

boldogság, nevetés, szomorúság. vele van ha fél, segít, ha rosszul van. ölelés, érintés, ellökés. mosolyog rá, örül neki, örül vele. némaság, beszéd, egyhangúság. átkarolja, megsimogatja arcát, belekarol és magához húzza. támogatás, együttérzés, nem törődés. beszélget vele, élvezi a beszélgetést, hülyéskedik, elhallgat, még ha kérdezik is. pillantás, megmondás, elfordulás. vele van, ha jó, ha rossz, nem szól csak elfogad. együttlevés, kedvelés, szeretés. mindig ugyanúgy néz rá, még ha nem is ért egyet, elmondja, ami szerinte, nem számít semmi, mert vele van.