nem kell, kell a nem. el kell a nem, nem el kél. kél fel, felkél. a nap, sugarai játszanak. játszik az idő, meleggel, hóval. hóban lépked cipője belül tiszta víz. hiába szárította ki. felboldogult hangon csacsog, némaság fogadja. beleordítana az éjszakába, elfeledett napokat vár. nem akarja, de el tűri. tűri el a pólóját, haját, hogy kényelmes legyen, de folyton csak igazítani kell rajta. fent a buszon állt és merengett. leülve már álmában bolyongott. felriadt, rémes álom. álmos. gyorsan eljön célja. fejében megjelenik, szemével körbenéz, hátha ott áll. nem várta senki, feljebb sétál, örül, hogy lépdelhet a lucskos szürke járdán. még mindig várja, de nem jön csoda. mosolyogva fogadja édesanyja viharzó képét. elillant a nap vele egy hét is mégsem érzett semmit csak mélyülő ürességet. lelkében hatalmas űr képződött, egyetlen nap alatt eltűnt mi szívében évek alatt felépült. recsegő hangok, fülében fájdalom, belül meg őrül, de most nincs itt, úgyhogy jégbe vele. jégcsapok lógnak, mindenhonnan, de nem fázott semmit, pedig tavasz, mégis télbe lépett vissza az idő. felsóhajt, bárcsak ne lenne élet, mindenki kettesben, ahogy az első két ember. almává változik a világ harapnak belőle majd elszáll az mit kíván. de azt nem árulja el, mert akkor nem teljesül. legördül egy függöny, amott meg egy ablak mögött kislányka remél, hogy mindig vele maradjon. a remény már nincs is, biztossá vált, mint mikor a főhős és a főhősnő összetalálka. filmbéli képek, hatások villannak, de mindegyik csak egyetlen egy alak. képregényben előre le van írva, a sors melyet neki szánt ki egyszer úgy döntött, legyél (hát). égi jelszó, ne bízz benne magadat keresd és szerezd meg el ne engedd. megtalált végre, vége, az örökös keresésnek. elvégre ez lenne élete célja, amiért testben megvalósult
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése