katt, kattant lecsukódott. elsötétült a világ. patt, pattant csukva maradt, sötét még mindig minden. reggel? csak fél óra telt el. visszazuhan, mire ágyába vágódik újból alszik. könnyed, gyengéd vágódás, csobbanás vízbe. nincs álom mégsem tud aludni újból és újból felébred, csak pillanatnyi éberség, inkább ébrenség. újból felébred, érzi valami más már, végül sikerült elaludnia. nincs még késő, narancssárga bent minden, érzi nem látja, de tudja, hogy mi van körülötte. aludni próbál, forgolódik, elege lesz. felkel, minden csendes, szürkén narancsos, érdekes, fura nyugtató. leemeli, majd vizet tölt, beveszi, fél, nem akar rosszul lenni. de elkezdődik, elindította a napot, mozgolódik minden más. fény és élet kerül mindenbe. ez most sok, ez még nem kell, leszegezett fejjel néz felfelé, hátra fordul és előre néz. elkezdődött, szemhéja ólomként csukódik le, próbálja nyitva tartani, beledől a meleget sugalló napsütötte ágyba. csukott szemmel álmot fabrikál, de nem indul be a gépezet. kezd csillapodni, nem jó, megmozdulni alig bír. tovább hánykolódik képzeletében. szigetről szigetre jut, újból és újból csak ugyan az, de ez nem álom vagy csak félig, érzi, hogy képzeli, de már nincs teste csak az ébredés zaja tartja fent. valami megmozdult mélyen, vége a fekvésnek, mozdulni kell. szeme kinyílik homályos minden, lassan tér vissza látása, a vakító fényárban úszó szobából botorkálva jut ki, majd ingatag léptekkel elindul, látása lassan kitisztul de a hirtelen mozdulatok, mellette suhanó alakok elfolynak szeme sarkában. leül, fejét lehajtja majd magába néz és csak egy tiszta képet hall; látlak téged
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése