Soha ne mond hogy soha

Soha többé nem válok köddé megígérem
Maradok mindörökké amíg élek
Soha nem gondoltam volna hogy az élet
Fordulhat a rosszból a jóra
Mit hozott a gólya azóta csakis minden róla szól
Na meg rólad a ma és a holnap
A legfontosabb dolog ami mozgat
Hegyeket és völgyeket ez a szeretet
Nekem ez maradt meg első sorban
És ez soha-soha el nem sorvad
Ez sokkal többet ér tudod mindennél
Mert ezt ingyen kaptam de kincset ér

Kérlek téged aki írod a történetem
Soha ne fogyjon ki a tinta ebben az életben
A tolladból és a szufla a kezedből
Legyen minden új esztendő ötletektől gazdag
Így leszek én is emlékekkel tele
Soha ne kerüljön el a szerencse keze
És az egészet fogalmazd bele egy könyvbe
Amit majd ha meghalok csak másolj fel az égre
Soha ne hagyd abba az írást előttem van sok minden
Amit megadtál ne vedd el maradjon az én kincsem
És ha szükséged lesz pár jó ötletre
Csak szólj, jó páros leszünk örökre

Ha elringat a zene eggyé válunk
Csak mi ma ketten indulunk elszállunk
A végtelen fele már forró szerenád
Soha többet holnaptól mi csak magad vered át
A barát belelát és ott lesz hogy segítsen
Régi mégis örök az hogy lehetetlen nincsen

Soha ne mond hogy ennyi volt soha ne mond hogy vége van
Soha ne mond hogy felesleges soha ne mond hogy hasztalan
Soha ne mond hogy már késő soha ne mond hogy neked MINDEGY

A gondok el múlnak és a sebek begyógyulnak
Hidd el történhet bármi nem kell meghátrálni
Csak állni a sarat bár ez piszkosul tud fájni
Kivárni és a pillanattal válni eggyé,
Így a "Soha többé" helyét átveszi a "Mindörökké"...

egyedül lenni. jobb mint társaságban. egyedül lenni rosszabb, mint társaságban. egyedül lenni kell, egyedül lenni nem kell. kell más az életbe, nem kell más az életbe. külön élni, magányban, együtt élni, családot alapítani. emberektől elhúzódni, köztük felpezsdülni. magamban elmélyülni mindenkitől elvonulni. szellem mélységeit bejárni kizárni a külvilágot. elfelejteni a létezést, a teremtődést. egyedül, egyedül lenni. szabadon kötöttség kötelezettség nélkül. meghalni újjáéledni. szabályok, normák nélkül tengődni. felemelkedni kétségek nélkül megtalálni magamat máshol, másként, másban. elfogadni azt ami elfogadhatatlan. belefáradni a magányba, társat keresni. elmélyülni benne, minket teremteni. elképzelni vele a jövőt, elmenni vele a világ végéig. amit ott találunk elrejteni bennünk, majd visszatérni. elhagyni őt. megérteni, ha nincs, ha végleg nincs. bejárni az utam, miközben hiányzik pedig már nincs velem. elfelejteni őt, ha nem tudom elfelejteni. nélküle élni újból egyedül, elképzelhetetlen, mikor vele vagyok. de mégis milyen lehet mindez, már nem emlékszem...

mind-d-egy

nekem te, vagy minden.
te, vagy nekem minden.
minden, te vagy nekem.
nekem, minden te vagy.
te, minden vagy nekem.
minden vagy, te nekem.
vagy - mindig, mikor elfelejtem azt, ami számít, azt ami nem számít.
minden - ami igazán felpezsdít, jó kedvre derít.
te - aki folyton csak idegesítesz, nem hagysz békén, köszönöm.
nekem - aki örül, hogy vagy te, vagy minden.

missing particle

szól a zene. Emberek hömpölyögnek, hangok kavarognak a térben. Füst, homály. A fények már tompának hatnak az elfogyasztott alkoholtól. Szeme előtt néha már homályosan folynak össze az előtte kavargó emberek. Az este már javában tart. Rég volt, mikor elkezdődött érzékeinek leépítése. A vizualitás kevésbé pontos. Nincsenek halk csupán hangos zajok. Lágy csókot érez a száján. Érzi az alkohol émelyítő szagát, ajkain ízét. Akitől kapta oly gyorsan tűnt el, amilyen gyorsan felbukkant. Még hátranézett vágyakozó szemekkel, szerető mosolyt küldve, majd beleveszett a társaságba.
Ismerős lakás, ismeretlenül ölelte körül. Ismerős arcok, ismeretlenül üdvözölték.Valaki áll mellette, de látni nem látja csak érzi, tudja jelenlétét. Tovább pörög az este. Egyre többen jönnek szembe rávillantják szemük mosolyát üdvözlés gyanánt. Élvezik, éneklik a zenét egymás társaságát. szeme sarkából mindig látta őt, őt, akitől a csókot kapta. De most nem látja. Felkapja fejét, de a hatalmas forgatagban a cigifüst ködében nem találja. Szeme fájdalmasan felizzik, könnyel telik meg szeme. Dörzsölni kezdi, szeme lassan kitisztul. Elindul az alkohol és füstszagú lakásban, hogy csókot adjon, kapjon. Ott van, megtalálta. Közelebb akar menni de nem engedelmeskedik lába, torkán bennreked a szó. Lassan eljut tudatáig az, amit látott. Mást csókol?! Halk remegő hangon egy "heló" csúszik ki száján. de ez elköszönés mintsem üdvözlés.
Feleszmélve kikapja fejét a csókból. /Kétségbeesés ül szemébe, tudja, hogy mi történt, arcán könnycsepp csordul/ Nem várja meg a reakciót , hátat fordít végül egy fényes villanással otthon találja magát. Másnap van. Ébredése derűs, hirtelen nem tudatosul benne az este. Végül fájdalom hatol belé, úgy nem is igazán a testébe. Eltelik a nap anélkül, hogy azt észrevette volna. Este van, a telefon csörgése visszarántja a létezés világába. Nézi a villogó kijelzőt, rajta a számhoz csatolt nevet, szája szegletében halvány mosoly ráncai rándulnak meg, de ez csak a régmúlt felsejlése. Az asztalon rezgő készülék abbahagyja a villogást a vidám táncolást. A kijelző elsötétül, tekintete továbbra is rajt időzik. Belül, mélyen azt kívánja, hogy újra hívja. Várja, hogy megint megrezdüljön és idegesítő pajkossággal villogjon az apró készülék. Újból és újból felvillan a kijelző, mindig ugyanaz a név. Boldogság tölti el, de nem foglalkozik, hagyja had villogjon. Elalszik kezében emlékével kezében. Újabb nap, újabb semmittevés. Csengetnek, mintha csak hajnal lenne, közben verőfényes napsütés. Mire kiér szobájából már majdnem beért a lakásba. Szemébe néz, majd hidegen, ridegen, belül megőrülve, elküldi őt, nem akar vele beszélni. Eljön az este, indulás újabb hét, újból másik világba kerül. Hihetetlen súllyal zuhan rá a szerda, mintha az egész földgolyó lenne. szerda, mintha csak tegnap lett volna vasárnap. Felébred, kilép szobája nyikorgó ajtaján. megdörzsöli szemét, lehetetlen, gondolja. belenéz abba a bűvös szempárba. majd csak egy szót szól. közelebb lépnek egymáshoz, megcsókolják egymást. már tudja, hogy mi az igazság, de továbbra is hatalmas súlyt nyom rá a kétség.

miért...

épp most, mikor minden nagyon jó.
számít, ha nem is érdekes.
kell egyre jobban, még akkor is mikor ott van.
nem tud betelni vele.
kevés és egyre kevesebb.
vágyik vissza csak fél órát.
akarja, hogy megálljon az idő.
időzik oly sokat.
nincs vele ha ott van mellette.
érzi, hogy kell még, mikor már elégnek kéne, hogy legyen.
nem tudja abbahagyni ha megkéri.
élvezi az egészet annyira.
lehetetlen a hétvége nélküle.
van félig csukva mikor teljesen ki van nyitva.
szórakozik, mikor nem is kéne.
nem szórakozik, mikor kéne.

hagylak el minden héten?

(Kellesz Te.
Nemcsak azért, hogy elolvasd, amit írok, hanem, hogy segíts a varázsoddal az én varázsomat megoldani.
Mert minden magányos varázsvilágunk: ketrec.)

gamer

ha nem szól a szó. sivár az élet

kimért, ki mért? kim ért? valakim ért? mi ért? mit ért? mit ért ha nem is? mit ért az alatt? mit ért belőlem? ért. meg ért. ki Meg? Meg nincs. csak megért. megérte? neki vajon megérte. nekem érte meg. érte megérte. ért e? ért e a szép szóból, ért e a rosszból? ért. érte ért. elért, elérte teljesen? elérte ott ahol már nem is ér? mert minden ér, csak máshol van, hogy nem ér. dobog a kezében az ütő ér. verő ér. visszér, hajszál ér. vér. bez ér a bennem nem. bennem az ér ami benne nem. bennünk az ér ami mindenki másban nem. mindenki másban pedig csakis az ér, ami bennünk nem. elért, két kezével végigsodort rajtam. sodort. sodort haj, raszta. elsodort utak, tengerpart, tópart. magyar tenger, sodort part. előtte állnak, ketten sodródnak, sodor a nyári szél. napba szállnak, szélbe néznek. elnéz, mellette. elnézi, ahogy elnéz mellette. elnézi, ahogy elnéz mellette, hogy aztán visszanézzen. nézzen, lásson. son. kinek a fia? a zsó fia. Zsófia. kinek a zsófia, kinek más. kinek a zsó fia, kinek meg lánya. lánya, leányanya. nyanya. fent a buszon, lelöki a fiatalt. leszáll a buszról alálöki kor társát. ő fent nem maradhat. marad hat. kilencből három, marad hat. mar, ad, hat. hét. ad, kézbe ad, savat ad, maró savat kézbe ad. kezet ad. ujjat kulcsol. egymásba kapaszkodnak, mint a fa gyökere a földbe. kapaszkodik, nehogy eldőljön. elváljon attól. pontosan attól, igen. na mitől? igen- igen. attól. nem felejt. elejt, mindent. ajándékot. vérző kavicsok hullnak szerte az éjben. tehetetlenség. szépség, bolondság, fiatalság. véres kézzel száll be kezd vezetni. ajándék volt. rendbe hozta. üvegedényben vérző kavicsokkal elültette. újból. nem felejtett el. elfelejt. ejj felejt! lejt, fölfelé lejt az út. előre gurulsz hátra mész. mész. építkezés. betonkeverő. már megint elmész!? maradsz! maradsz velem! parancsolom! lom, szemét láda szemétláda, konténer, kuka, szemetes vödör. szemétláda, ládaszemét. egybeöntve. látlak. téged látlak. látlak téged.

lecsukja két szemét a... aludj el szépen...

nem kell, kell a nem. el kell a nem, nem el kél. kél fel, felkél. a nap, sugarai játszanak. játszik az idő, meleggel, hóval. hóban lépked cipője belül tiszta víz. hiába szárította ki. felboldogult hangon csacsog, némaság fogadja. beleordítana az éjszakába, elfeledett napokat vár. nem akarja, de el tűri. tűri el a pólóját, haját, hogy kényelmes legyen, de folyton csak igazítani kell rajta. fent a buszon állt és merengett. leülve már álmában bolyongott. felriadt, rémes álom. álmos. gyorsan eljön célja. fejében megjelenik, szemével körbenéz, hátha ott áll. nem várta senki, feljebb sétál, örül, hogy lépdelhet a lucskos szürke járdán. még mindig várja, de nem jön csoda. mosolyogva fogadja édesanyja viharzó képét. elillant a nap vele egy hét is mégsem érzett semmit csak mélyülő ürességet. lelkében hatalmas űr képződött, egyetlen nap alatt eltűnt mi szívében évek alatt felépült. recsegő hangok, fülében fájdalom, belül meg őrül, de most nincs itt, úgyhogy jégbe vele. jégcsapok lógnak, mindenhonnan, de nem fázott semmit, pedig tavasz, mégis télbe lépett vissza az idő. felsóhajt, bárcsak ne lenne élet, mindenki kettesben, ahogy az első két ember. almává változik a világ harapnak belőle majd elszáll az mit kíván. de azt nem árulja el, mert akkor nem teljesül. legördül egy függöny, amott meg egy ablak mögött kislányka remél, hogy mindig vele maradjon. a remény már nincs is, biztossá vált, mint mikor a főhős és a főhősnő összetalálka. filmbéli képek, hatások villannak, de mindegyik csak egyetlen egy alak. képregényben előre le van írva, a sors melyet neki szánt ki egyszer úgy döntött, legyél (hát). égi jelszó, ne bízz benne magadat keresd és szerezd meg el ne engedd. megtalált végre, vége, az örökös keresésnek. elvégre ez lenne élete célja, amiért testben megvalósult

galád

annyi ember, még sincs egy sem. beszélnek, beszélgetnek, érdeklődnek mégsem megmozgatva. átlagosan nem feltűnő. de mégis sokszor kirívó a társas egyedüllét. nincs mi felhívja bennük a figyelmet. mi az, hogy szociális és antiszociális? ha minden emberrel beszélget, jól el van, vagy ha könnyen ismerkedik. esetleg ez már szuper szociális? antiszociálist mitől gondolunk, ha null a társas kapcsolat, vagy ha csak a saját két emberes világában él, éldegél? vagy antiszociális az, kinek vannak barátai, vannak kapcsolatai, sok-sok. szorosabb és laza, valamint nagyon szoros. de mi van, ha mégis egyedül van. mi van ha mindig magányos, mi van ha mindig keres valakit, akit soha nem találhat meg? hiába "jó arc", vagy "jó fej". mi van ha ezt mások nem is látják, de ha el is akarja mondani már nem is annak tűnk. ki az akit egyáltalán érdekli a másik? mikor szoros a kapcsolat legyen az, igaz, baráti, vagy szerelmi, akkor igazán megismerjük a másikat? ha meg is ismerjük, amit soha nem lehet, hisz mindenki másmilyen, és mivel a dolgok nem ugyanolyanok így képtelenség rájönni, hogy ki mikor mit akar. vagy mi az egyáltalán, hogy ismered a másikat? ha jóban vagytok sokat beszélgettek akkor ismered? hiába erőlteted akkor sem tudod igazán megismerni a másikat. és valószínűleg ha fontos mindig a saját képedre akarod majd formálni, vagy csak szeretnéd, esetleg reméled egyszer úgy is olyan lesz. elkanyarodtam. szóval egyedül. az utcán, a szobában, teremben, buszon egyedül. valaki, valami nélkül mely hiányt kelt. ez az állapot változatlan, formálódik, mint minden, de ennyi nincs több. örökre benne lesz ez az érzés, mely néha mélyen megszunnyad, néha feleslegesen feltör. mindegy, mint oly sok más is.

und wird in den Alleen hin und her unruhrig wandern, wenn die Blätter treiben

éber ébredés

katt, kattant lecsukódott. elsötétült a világ. patt, pattant csukva maradt, sötét még mindig minden. reggel? csak fél óra telt el. visszazuhan, mire ágyába vágódik újból alszik. könnyed, gyengéd vágódás, csobbanás vízbe. nincs álom mégsem tud aludni újból és újból felébred, csak pillanatnyi éberség, inkább ébrenség. újból felébred, érzi valami más már, végül sikerült elaludnia. nincs még késő, narancssárga bent minden, érzi nem látja, de tudja, hogy mi van körülötte. aludni próbál, forgolódik, elege lesz. felkel, minden csendes, szürkén narancsos, érdekes, fura nyugtató. leemeli, majd vizet tölt, beveszi, fél, nem akar rosszul lenni. de elkezdődik, elindította a napot, mozgolódik minden más. fény és élet kerül mindenbe. ez most sok, ez még nem kell, leszegezett fejjel néz felfelé, hátra fordul és előre néz. elkezdődött, szemhéja ólomként csukódik le, próbálja nyitva tartani, beledől a meleget sugalló napsütötte ágyba. csukott szemmel álmot fabrikál, de nem indul be a gépezet. kezd csillapodni, nem jó, megmozdulni alig bír. tovább hánykolódik képzeletében. szigetről szigetre jut, újból és újból csak ugyan az, de ez nem álom vagy csak félig, érzi, hogy képzeli, de már nincs teste csak az ébredés zaja tartja fent. valami megmozdult mélyen, vége a fekvésnek, mozdulni kell. szeme kinyílik homályos minden, lassan tér vissza látása, a vakító fényárban úszó szobából botorkálva jut ki, majd ingatag léptekkel elindul, látása lassan kitisztul de a hirtelen mozdulatok, mellette suhanó alakok elfolynak szeme sarkában. leül, fejét lehajtja majd magába néz és csak egy tiszta képet hall; látlak téged

" "

- Ne hagyd magad elhülyíteni a művészettörténettől... - A milói Vénusztól meg a meztelen Mayától. A sok nagy seggű, nagy fenekű nőtől, Rubenstől, Goyától. Vagy a Playboytól. Ez mind csak divat. Nekem te vagy a milói Vénusz.