nyisd ki, feküdj le, ne aludj!

szemben, kézben, testet testtel, harc az ésszel. ki gondolná, hogy ez messzi-messzi elér, mikor olyan közel van akkor meg szinte felemészt. imádod, de felkelni nem tudsz, lecsukódik már, de azon kapod magad, hogy nyitva van. csillogás, ragyogás tündököl, imádod, mert csak ez kell. felnézel: parketta, magassarkú, szomszédság, csúf, edzőruha, barátok. nyugodt, békés, csendes, unott. nincs szó. körülnéz. végigsiklik mindenen, apró részletek sokaságának gyönyörűségét pásztázza. boldog, nem is tudod, de az vagy. fájdalmas képekkel, gyötröd magad, félsz, mást képzelsz, de nem törődsz vele. elhiszed, hogy megcsalt. elraktározod, félsz, ez fáj, de élni akarsz, így elteszed, mélyre. belül hatalmas ordítás, újabb fájdalom, nem értesz, és csak lakatolod. belegyömöszölve, de belefér. emberek, hangok, érdekes, nem érdekes. félre nézel, nem! pedig nagyon is. csak egy picit, elragad, nem szabad, magával ránt, nem bírod, abbahagytad, mi történik? nem érdekel! ez kell. visszazuhansz, elárvultan keresed magad, társaságban vagy, magány tör rád. borzalmas. koncentrálsz. elhagyott minden erőd, lerombolt minden gátat. lecsukódik. felfelé nézel, hátha így magadba látsz. de nem fordul befelé, csak fel. lefelé sem működik. vársz, de nem történik semmi. közelebb értél, feküdj, álmodd, éld és semmiképp se...