a jégen csúszik. megfogja kezét, magához húzza. fehér minden, körülötte elfogyott a világ. lebeg. vidáman liheg, mint kéményből a füst, úgy tör ki lehelete szájából. elcsúszik, fájdalom hasít belé, felnevet, nevetnek. minden nyugodt, ő, maga is. hát ilyen lenne. tovább folytatódik lebegő siklása a jégen. elindul, célirányosan, megfelelő gyorsasággal, majd lassít, megbotlik, de még talpon maradt. felnéz, szemébe néz. rámosolyog. majd szemében ijedtség. végül eltűnt, beszippantotta a mélység. felnéz, tüdeje összement. bőre ég, mintha láva égetné. kapálózik. próbál feljutni, de nem tud. levegőt! de nem lehet. lefelé húzza minden. nem adhatja fel. küzd. levegőt! nem tudja már hogy hol van. hol a fent és lent. tüdeje feladja. levegőt! szája kinyílik...