once

egyszer, mikor először, egyszer mikor másodszor
egyszer, mikor unalomban, egyszer mikor társaságban
egyszer, mikor megszólal, egyszer mikor elhallgat
egyszer, mikor elkezdődik, egyszer mikor befejeződik
egyszer, mindig csak egyszer, újból és újból egyszer

a jégen csúszik. megfogja kezét, magához húzza. fehér minden, körülötte elfogyott a világ. lebeg. vidáman liheg, mint kéményből a füst, úgy tör ki lehelete szájából. elcsúszik, fájdalom hasít belé, felnevet, nevetnek. minden nyugodt, ő, maga is. hát ilyen lenne. tovább folytatódik lebegő siklása a jégen. elindul, célirányosan, megfelelő gyorsasággal, majd lassít, megbotlik, de még talpon maradt. felnéz, szemébe néz. rámosolyog. majd szemében ijedtség. végül eltűnt, beszippantotta a mélység. felnéz, tüdeje összement. bőre ég, mintha láva égetné. kapálózik. próbál feljutni, de nem tud. levegőt! de nem lehet. lefelé húzza minden. nem adhatja fel. küzd. levegőt! nem tudja már hogy hol van. hol a fent és lent. tüdeje feladja. levegőt! szája kinyílik...

...meg a hélya

felnézek. mosolygó, velőig hatoló, kék szempár néz rám. kezei vállamon pihennek. ketten néznek rám. emlékek játszanak a fejben. pár évvel ezelőtt, körülöttem a nyári napsütés. egy hétnyi fáradtság, szórakozás, kötelesség után. valóság? a múltban vagyok. előre mennék, de nem tudok. kiakarom magam tépni belőle, vissza a jelenbe. nem enged. érzem leheletét, ahogy kezeivel rám támaszkodik. villanás. a jövőnek egy boldog pillanat. múltról, múltból. semmi kétség. ez a jelen. érzem a világot körülöttem. víz nedvesíti arcom. ez nem víz. lefolyik, egészen a nyakamig. hiába törölném le, nem tudom. mert nincs is ott semmi. a jelenetek, mindig újból játszódnak. déjà vu? emlék. jelenetképek. hiányképek. a fagyos szemekből szédülök vissza. elfáradtam. hiányzik. szemem tovább kutat, újabb képek, újabb múltbéli jelen.

f*o*ck*ing

terhet cipel. olyan, nehéz terhet. *, *, *. pedig könnyű. könnyű a nehéz, nehéz a könnyű. megérteni magát nem egyszerű. mindig csak képzelődik, mereng, álmodik. gyerek, * gyerek. kiszabadítana valamit, ami mindig, * örökké. vissza volt szorítva. de szeretné kiengedni, hogy könnyűből legyen semmiség, nehézből, könnyűség. de folyton csak a * gyötrelem. lelkét irtani, belekóstolni a rossz dolgokba. *, *, *. miféle rossz dolgokba? szabadságba, elfogadásba, nem félni a * egyszerűségtől. nem túl komplikált, de veleszületett, hogy elvesszen egyben. nincs rossz kedve, nincs jó kedve. hangulati epizódjai vannak csak. lent és fent. félig fent és félig lent nincs. középről leng ki fel vagy le. nehezebb mint hitte. őrület az egész. pedig csak * semmi más. nem, képtelen, tehetetlen, felfoghatatlan, igaz! vágyott rá, megkapta. nem bír vele. de bír, feladja, túl korán. *. elbaszta könnyedén, de jól tudja, hogy kijavíthatja, hosszadalmas. fél, megértést vár, magát sem érti, részeg csak, * részeg. sötétség, kilátástalanság, miért nem tudja, mi lesz? utálná ha tudná. nem lenne értelem, vége is lehetne, de ne legyen. addig tart míg tartania kell. hiába, nem nyugodt, görcsös, attól, amit érez. feloldódás. pezsgő tabletta módjára feloldódni az óceánban, elvegyülni, nem érezni, de a felszínen megmaradni, ami ott marad a víz tetején és tudatja, milyen is valójában. elvegyülni, értékelni, nem félni semmitől. fejest ugrani és nem merülni el. a fejes ne úgy végződjön, hogy az agya szétloccsan a betonon, majd ezren próbálják felkanalazni és nem tudják. fejest ugrott feloldódni akar, szeretne. de még mindig csak zuhan fejjel lefelé és attól fél, hogy hova ér célba. feloldódni sem tud csak elmerül majd felbukkan újból a felszínre. fent és lent. nemérdekes. *


everything is OK! ;)

n mint....

sok minden, de főként csak egy dolog. egyszerű mégsem értem. hogyan lehetne másként, vagy én nem is tudom, máshogy. biztos, hogy túlreagálom, mint ahogy szoktam. de azért elgondolkodtat, hogy mióta is van ez. mostanában sokszor, nagyon is. pedig úgy igazán nincs is miért lennie. volt izgulni miért, így nem meglepő, hogyha előjött, de. nincs is semmi, mégsem tudom túltenni magam, vagy nagyon nehezen. mi áll a legközelebb hozzá? depresszió? lehet, de ez elcsépelt. nem ez más, egyszerűbb. fáradtság, kikapcsolódni vágyás, tömeges magányra vágyódás. meg miegymás. igen biztos, hogy az, ez. hullámvölgyek. vannak. lesznek. most már voltak. visszagurulni kicsit visszalehet, de teljesen nem fogok. az biztos. bármi legyen. annyi dolog van, miért mindig csak ezt nézem, miért szűkül be csak erre az egy dologra? örök kérdés. elvesztem, vagy már el is vesztettem, az egyetlen legfontosabb dolgomat, ami nélkül, talán, nem is vagyok önmagam. nem, az nem lehet. őt nem veszíthetem el, hisz mindig erőt tudok meríteni. vagy valami ilyesmi. elveszteni sosem fogom, igen így van. belém ivódott, örökké. én teremtettem, vagy én általam teremtetett. ez a csudálat, mely körülfon. megvan, itt van, elbújt, félreszorult. lerázzuk, N-élküle jobb lesz. aztán csak mi ketten, mint régen. senki más. nem is kell más hatás. semmiféle elnyomás. csak is pozitív gondolkodás.

különben is, ígértem, repülni meg lehet tanulni. igaz?

egykis...

egyszer volt,

-Szeretsz? - kérdezte
Hogy szeretlek e? - kérdez vissza magában - persze, szeretlek, de ezt, hogy mondjam el neki - gondolkodik tovább. Szeretlek, nagyon szeretlek, imádlak. Hogyan mondhatnám másképp, hogy hathatnának szavaim oly erővel, amit mindig érezni, vagy tudni fog, hogy szeretem?
- S Z E R E T L E K! - halkan, de mégis jól hallhatóan súgta a fülébe.
- Haboztál...
Rámosolyog, majd -nem dehogy, nagyon szeretlek...
Visszamosolyog. Megölelik egymást. Neki nagyon fontos ez, megölelni őt, Őt. Őneki, őneki is fontos, de másképp éli meg. Rövidebb, egyszerűbb. Érzi, hogy így van, bántja, nem is, inkább csak zavarja, mert nem érti. De mit is lehet érteni, hisz mindent és semmit sem tud, ért. Boldogan, csöppnyi fájdalommal elengedi őt, Őt és megpuszilja, arcon. Ő, ő szájon csókolja, édes, lágy csókjával, mely felpezsdíti ereiben a vért, gyomra hányja-veti a bukfenceket tőle, ízig vérig belegabalyodik. Majd vége, a belső mámor ugyan megmarad. Csak egy pillanat volt, de elvesztette testét, a körülötte lévő teret. "Szeretlek" mondaná megint, de nem tudja, hogy Őneki, őneki mit jelent valójában e szó, így inkább visszafolytja belső késztetését.
- Mi van? -kérdezi tőle.
Nem érti, mire gondol, nincs semmi, csak ugye... - Mi lenne? Nincs semmi. - Mosolya érzi kevésbé őszinte, elfordul, próbál másra terelni, nehezen megy, talán nem is tud de Ő, ő hagyja.
Beszélgetnek, mindenről, főként napjaik egyszerű, dolgairól. Frenetikus, legszívesebben felpattanna ölbe venné és végigvinné az egész világon, nézzétek: "Itt van, Ő, ő!" Nem tudna mit mondani, csak szeretné, hogy mindenki tudja, mennyire boldog. De Ő, ő vajon tudja? Biztosan, és ha mégsem? Tudnia kell, képtelen vagyok ezt tudatni vele. Hogy lehetne? Nyugodj meg, csak légy önmagad, de hisz önmagam vagyok. Nézz a szemembe, kérlek lásd meg mi van bennem. Vagy látod?
- Te nem is figyelsz rám.
- Dehogynem, végig figyeltem. Na és mi történt utána?
- Már elmondtam, te tényleg nem figyelsz rám.
- De, én figyelek... - mit is mondott? gondolkodik magában
- Te soha nem figyelsz rám nem is érdekel, amit mondok.
- Dehogynem, nagyon is.
Elmondja újból és újból, soha nem hagyja ki semmiből.
Nem tud mit mondani, vele nem történik semmi, rosszul érzi magát miatta. Butaság - gondolja, majd odabújik hozzá, és élvezi a csendet, mely számára annyit jelent, hogy Ővele, ővele van.

nyisd ki, feküdj le, ne aludj!

szemben, kézben, testet testtel, harc az ésszel. ki gondolná, hogy ez messzi-messzi elér, mikor olyan közel van akkor meg szinte felemészt. imádod, de felkelni nem tudsz, lecsukódik már, de azon kapod magad, hogy nyitva van. csillogás, ragyogás tündököl, imádod, mert csak ez kell. felnézel: parketta, magassarkú, szomszédság, csúf, edzőruha, barátok. nyugodt, békés, csendes, unott. nincs szó. körülnéz. végigsiklik mindenen, apró részletek sokaságának gyönyörűségét pásztázza. boldog, nem is tudod, de az vagy. fájdalmas képekkel, gyötröd magad, félsz, mást képzelsz, de nem törődsz vele. elhiszed, hogy megcsalt. elraktározod, félsz, ez fáj, de élni akarsz, így elteszed, mélyre. belül hatalmas ordítás, újabb fájdalom, nem értesz, és csak lakatolod. belegyömöszölve, de belefér. emberek, hangok, érdekes, nem érdekes. félre nézel, nem! pedig nagyon is. csak egy picit, elragad, nem szabad, magával ránt, nem bírod, abbahagytad, mi történik? nem érdekel! ez kell. visszazuhansz, elárvultan keresed magad, társaságban vagy, magány tör rád. borzalmas. koncentrálsz. elhagyott minden erőd, lerombolt minden gátat. lecsukódik. felfelé nézel, hátha így magadba látsz. de nem fordul befelé, csak fel. lefelé sem működik. vársz, de nem történik semmi. közelebb értél, feküdj, álmodd, éld és semmiképp se...

nincsel

üres. fejében semmiség, végtelen távolság és mélység. feketeség és szürke homály, néhol egy-egy fényes fehér villanás. elhatároltan vágyódó tudatlanság a fejetlenség, esztelenség, butaság, nemtörődömség, mufurcság felé. hihetetlenség fonja körbe testét, képtelenség mégis így van. boldog, képtelen lehetetlenség. vágyódás mással hárítás, másért, pedig semmiség, mégis otromba, és fájdalmas nem későn de rájön és javít. máskor későn de belát. most mégis egyhangúság mintsem boldogság. holnapra hangoltság mikor még nincs holnap. fájdalmas mosolygás, mikor még csak sírhat. elfogadás, beletörődés, döbbentség. felháborodás, félsz és bátortalanság örök társaság, végig kísérnek pedig annyira nem muszáj. jönnek vannak, közel és távol sohasem máshol, mindig közel hozzám távol. fázás, várás, türelmetlenséggel egybekötve, mikor már zsibbad és mégis tétlen, képtelen. vacogás, fog csikorgatás, gondolkodás, homályosulás, amiből elég de képtelen ellene tenni hihetetlenül könnyedén előjön pedig régen volt az már. folyton csak járás agyban, gondolatban másra nem is gondol, nem is akar igazán, csak már mehetne, jöhetne, lehetne. feltételez, érez, téveszt, nehezen beismer, aztán mégse, miközben azt állítja, hogy mégis. sajnálja sokszor, mit nem kéne, de tényleg így érez, sokszor érez sokszor rosszul, utálja - szóval érez. szipogás, fújás, korgás, emlékezés öröm, elképedés. vakarózás, beképzelés, elképzelés idegtépés, hajcibálás, dögönyözés, nevettetés. képek peregnek, megszámlálhatatlanok, mindegyik éles, csak nehogy szétess, görnyedve csak les, mit fejben keres, "vigyázz el ne ess". sok kis kép kandikál kifelé, kapkodva kirakja az ablakba, hogy lássa mindenki, majd senki. ő az ki igazán látja, vele barátkozik, de nem ez élete párja. ábrándja lassan alább hagy, mélyre ásott, pedig ez csak a felszín zavara, de ez nem zavarja. kelekótya, hisz ő egy kis buksi, aki fejben egy kiscicával játszik. elfelejtett blogot írt gyorsan. felpezsdült vér tölti ki ereit lába mégis remeg és fázik, valami folyton hideg kezet ráz. a padlón át fogja lábát arctalan magányban keresi párját. féktelenül alkotja értelmetlen szövegét, számára érthető, még szerencse, hisz ő írta, vagy mégsem, más írta, keze által, vagy csak eszét teljesen szétboronálta. láza magasabb egyre jobban, teste remeg minden egyes sorral. "Viszlát!" mondta, nézz lejjebb egy sorral...