reggel 7 óra, csörög az idő. még 20 perc és indulás. reggelente az iskola hatása nem boldogít, de ma felüdüléssel töltött el. második óráról kimaradás, koliban punyadás. pihenés, az estére, melyet nagyon várok. majd másokkal piavásárlás. ledöbbenés, nem lesz Gólyabál. az ok lövöldözés, halál, együttérzés. délután még mindig a buli kedvtől vezérelve, de már a hazautazás élményén gondolkodva pakolás. új ágyakat hoznak, kihűl a szoba. gyors nekem örömteli beszélgetés az interneten, bár annyira nem jó, de most kell. szeretem. rövid búcsú, fáj, de a holnap jövőképe felvillanyoz. pizza, hasfájás, jólesően elnyúlás más ágyán. még mindig nem kell elindulni, az idő mely eleinte élvezetesen, kellemesen telt, most már egyre lassabban szenvedést kiváltva múlik. haza-haza- haza. teli gyomorral séta, kellemesen fájdalmas. kis pihenés, jólesik. érzem ahogy vállaim sajognak, a pihenés után könnyed léptekkel leérünk az állomásra. jegyvásárlás, végre, vonaton vagyok. közeledik az otthon kényelme. korán jöttünk. utálok várni. elindulunk, belső boldogság tölt el. újból olyan, mint a nap elején. érzem, hogy megnyugszom, belül lecsillapodom. érzem, hogy mosolygok, kívül láthatatlan, de belül széles, örömteli mosoly boldogítja lelkem. úton vagyok, csak a vonat zaja hallatszik halkan, tadam-tadam-tadam. élvezem a társaságban egyedüllétem. elmerülök képzeletem valóságtalan valóságában. katarzisom egy hirtelen zökkenéssel megszűnik. innentől újból csak várom, hogy leszállhassak. köröttem viccek, nevetek, de nem érzem magaménak nevetésem. még is boldog vagyok és egyre gondolok, hogy...