kulcsold össze az ujjaid. majd szép lassan formálj egy gömböt. képzeld el, hogy az a gömb üvegből van és törékeny. tartsd a tenyeredben. majd vedd az ujjaid közé, lógasd lefelé. stabilan fogd, vigyázz, mert könnyen kicsúszik a kezedből. érzed, ahogy lefelé ereszkedik ujjaid szorításában. minél jobban szorítod annál jobban csúszik. vigyázz! le ne ejtsd. helyezd ezt a törékeny átlátszó gömböt a tenyeredbe. szép lassan kezdd el forgatni körkörösen a tenyeredben. ha megpróbálsz át nézni rajta homályosan látsz mindent. játszadozz vele. bátran, vakmerően, de óvatosan, nagyon vigyázva. zsebedbe süllyesztheted, nem foglal helyet. külseje puha, de kemény is. lágy és érdes. fond körbe ujjaiddal ezt a gömböt. nézz bele, mélyen, amilyen mélyen csak tudsz. sok mindent megmutat ez a gömb. amolyan varázsgömb is lehetne akár. benne van múltad, jelened és akár jövőd is. ott az egész életed. ez az életed. engedd el a gömböt, szép lassan, hidd, hogy lebegni tud, hidd, hogy nem fog leesni. távolítsd el kezed, közben merengj a gömb ködös rejtélyében. már nem is fogod, észre sem veszed. csak a levegőben úszik. érintsd meg ujjheggyel. felszíne hideg, nagyon hideg. érintésedtől hullámok csapnak át rajta. úgy érzed beletudnál nyúlni. beletudsz, hisz az te vagy. mégis különáll tőled. ne félj tőle, engedd, hogy tested irányítson. fogd meg hadd fussa át egész tested, az érzés mily bizsergető, mily hideg és mégis kellemes. tartsd markodban, mintha rejtegetnél valamit, szép lassan nyomd össze, tüntesd el, hogy senki ne láthassa. mert az a tiéd, az te vagy, nehogy elvegyék tőled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése