kérdőjel

mindenben megvan az, amit keresünk. lehet, hogy egy apró dolog, egy kis pont abban a hatalmas egészben. de megvan az az egyetlen, ami érdekel. hiába gondoljuk úgy, hogy nincs így. mégis folyton megtaláljuk azt mindenben, ami számunkra egyedi. mindenkinek van egy saját képessége, amit senki nem vehet el. egy olyan képesség, ami mindörökké meghatározza életünk menetét. elfogadni, hogy különbözőek vagyunk, mást értékelünk, másként gondolkodunk. nincs ugyanolyan, csak hasonló. hogy vannak dolgok mik nem elfogadhatóak csak eltűrhetőek. amik lényegesek és lényegtelenek. mikor kell beszélni és mikor hallgatni. elfojtott érzéseinket mikor kell kiengednünk, ha egyáltalán ki kell. vagy az a kérdés, hogy el kell e fojtani? zavar és összhang. ez uralja világunkat. összhangban egymással, egy harmadik ellen. felfedezni a harmóniát, vagy tovább hurcolni a sérelmeket, a különbségeket. elfogadni a másikat, vagy egyszerűen elfogadtatni vele az akaratom. hol vannak a határok, van e határ. létrejöhet valahogy egy egység mely kiegyensúlyozott és hosszútávú. van e két ember, aki mindig egyetért, mindenben? a feltett kérdések hatással vannak, vagy csak a felszólítások hatnak? érdemes visszakérdezni, ha nem érted. elfogadnunk a mást nehéz, de nem lehetetlen. anélkül, hogy mássá legyünk. felesleges veszekedni, mint sem meghallgatni, beszélgetni. ne akarjunk mindent, hisz a kevés is bőven elég tud lenni.