elfoglalt

minden ellen van. a dolgok együtt, egymás ellen. párosulnának de mindig ellenkező módon próbálják. nem értik egymást, különböznek. mindig minden különböző. ez pedig nagyon tud idegesítő lenni. persze mindig ez okozza a legnagyobb örömet. minden kommunikál. félre néha. elfelejti, hogy ez most nem olyan, ez most teljesen más. különbözik- már megint a különbség- a másiktól. különbözik. mennyire fel sem tűnik, ha bele sem gondolok. mindenhol, mindenben a sok-sok különbség. a részletekben rejlő különbség. milyen szép is ez. a különbség. felpezsdíti, kettéfeszíti, idegessé teheti a dolgokat. miközben nyugodtságot, örömet is okozhat. különbség, félreértés, idegesség, megnyugvás. milyen hasonlóak. mennyire közel vannak egymáshoz.

minden

kulcsold össze az ujjaid. majd szép lassan formálj egy gömböt. képzeld el, hogy az a gömb üvegből van és törékeny. tartsd a tenyeredben. majd vedd az ujjaid közé, lógasd lefelé. stabilan fogd, vigyázz, mert könnyen kicsúszik a kezedből. érzed, ahogy lefelé ereszkedik ujjaid szorításában. minél jobban szorítod annál jobban csúszik. vigyázz! le ne ejtsd. helyezd ezt a törékeny átlátszó gömböt a tenyeredbe. szép lassan kezdd el forgatni körkörösen a tenyeredben. ha megpróbálsz át nézni rajta homályosan látsz mindent. játszadozz vele. bátran, vakmerően, de óvatosan, nagyon vigyázva. zsebedbe süllyesztheted, nem foglal helyet. külseje puha, de kemény is. lágy és érdes. fond körbe ujjaiddal ezt a gömböt. nézz bele, mélyen, amilyen mélyen csak tudsz. sok mindent megmutat ez a gömb. amolyan varázsgömb is lehetne akár. benne van múltad, jelened és akár jövőd is. ott az egész életed. ez az életed. engedd el a gömböt, szép lassan, hidd, hogy lebegni tud, hidd, hogy nem fog leesni. távolítsd el kezed, közben merengj a gömb ködös rejtélyében. már nem is fogod, észre sem veszed. csak a levegőben úszik. érintsd meg ujjheggyel. felszíne hideg, nagyon hideg. érintésedtől hullámok csapnak át rajta. úgy érzed beletudnál nyúlni. beletudsz, hisz az te vagy. mégis különáll tőled. ne félj tőle, engedd, hogy tested irányítson. fogd meg hadd fussa át egész tested, az érzés mily bizsergető, mily hideg és mégis kellemes. tartsd markodban, mintha rejtegetnél valamit, szép lassan nyomd össze, tüntesd el, hogy senki ne láthassa. mert az a tiéd, az te vagy, nehogy elvegyék tőled.

eszembejutott

kérdőjel

mindenben megvan az, amit keresünk. lehet, hogy egy apró dolog, egy kis pont abban a hatalmas egészben. de megvan az az egyetlen, ami érdekel. hiába gondoljuk úgy, hogy nincs így. mégis folyton megtaláljuk azt mindenben, ami számunkra egyedi. mindenkinek van egy saját képessége, amit senki nem vehet el. egy olyan képesség, ami mindörökké meghatározza életünk menetét. elfogadni, hogy különbözőek vagyunk, mást értékelünk, másként gondolkodunk. nincs ugyanolyan, csak hasonló. hogy vannak dolgok mik nem elfogadhatóak csak eltűrhetőek. amik lényegesek és lényegtelenek. mikor kell beszélni és mikor hallgatni. elfojtott érzéseinket mikor kell kiengednünk, ha egyáltalán ki kell. vagy az a kérdés, hogy el kell e fojtani? zavar és összhang. ez uralja világunkat. összhangban egymással, egy harmadik ellen. felfedezni a harmóniát, vagy tovább hurcolni a sérelmeket, a különbségeket. elfogadni a másikat, vagy egyszerűen elfogadtatni vele az akaratom. hol vannak a határok, van e határ. létrejöhet valahogy egy egység mely kiegyensúlyozott és hosszútávú. van e két ember, aki mindig egyetért, mindenben? a feltett kérdések hatással vannak, vagy csak a felszólítások hatnak? érdemes visszakérdezni, ha nem érted. elfogadnunk a mást nehéz, de nem lehetetlen. anélkül, hogy mássá legyünk. felesleges veszekedni, mint sem meghallgatni, beszélgetni. ne akarjunk mindent, hisz a kevés is bőven elég tud lenni.