2010. február 5., péntek
melyik a kedvenc színed?
természetes, mégsem mindenkinek az. egyszerű könnyed, elfogadott és elfogadhatatlan. csalogat, fülbe mászva hívogat. de nem, nem ez most nem az az idő. nem gondolhat rá, mert apró erejével elcsábít. teljesen átalakul tőle. valami mást ad neki, amit semmi nem adhat. neki nem is kell más. várja, már pedig nem szabadna. nincs akkora ereje, hogy ne lehessen megtagadni, számára nincs. de mindig az életében marad, vele lesz örökre. ez biztos. sokat töpreng rajta mostanában, érdekes. érdekes, hogy jól esne számára, pedig az emlékek paradoxak. mégis tudja, hogy nem rossz amit tesz. utána laza, könnyed, jókedvű, bár rosszkedvű is volt. de mostanában csak jókedvű. nem gondolkodik, csak elengedi magát, átadja magát, megpróbálja beleélni magát, azért mindig fél, izgatott miatta, de egyre kevésbé. amikor már benne van jobban izgul mint addig. jó, jól lesz? nem tudhatja, csak folytatja. vége, csak ledől az ágyra, kiterül, néz üresen a plafonra. tekintete nem keres semmit, magába bámul kicsit. de nem, nem engedi elmélyülni magát, felkel továbbra is üres a tekintete, de bele veti magát újból és újból...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése