mikor a zenekar is tapsol

15 év hosszú idő, ez kétségtelen. a N.I.F. a zenekar, ami oly sokat adott nekem, már 15 éves. 10 éve már, de még emlékszem, az első fellépésemre. sopron. fantasztikus volt, annyira, hogy leírhatatlan. akármikor érzem azt, hogy már sok volt és elég belőle, nem tudom megtenni, hogy abbahagyjam mindazt, ami az életemet jelenti. mert azt jelenti. de most nem is ez a lényeg, hanem a jubileumi koncert.
sormáson az istván fogadó színháztermében került megrendezésre. két hete még majdhogynem úgy volt, hogy nem lesz koncert. nem így történt. nem azt mondom, hogy ez volt a zenekar életének legjobb koncertje, de én úgyérzem, hogy valami mégis széppé és jobbá tette. rettenetes hibákkal, melléfújásokkal és hamis hangokkal tarkított előadás volt, de a közönségnek nagyon tetszett, hisz állva tapsolt mindenki.
köszönet annak a sok embernek, akiket meghívtam és eljöttek, szóval köszi Marci. Nina meg a szaktársaim ( G!, Anett, Eszti, Swarley, Orsi, Marcsi) bánhatjátok, hogy nem jöttetek el, mert akármennyire is játszhattunk rosszul, akkor is felejthettetlen élményt nyújtó koncert volt, nekem a színpadról legalábbis...

szak est

ez a mi esténk, estünk (én el is estem...), az egyetemen, legalábbis azt mondták. hogy ki az a mi, a szociális munkások, vagyis még csak ugye hallgatók (az egyetemen)
szóval ez miatt tegnap - ami csütörtök - elmentünk bulizni. so-so bulizni. mozaikban kicsit felpörgettük magunkat. Gábor, Zsolti na meg a Viktor társaságában indult. A viktor, mert hát nem egy egyszerű eset. a srácnak 3 fázisa van:

1. ül és néz, nem beszél
2. folyamatosan beszél, de még ül
3. nem beszél, de ekkor már robotpilóta módban cirkál fel alá

lényegében a részegedési fázisa, bár ez személyesen élvezet, így olvasva kevésbé...
késöbb jöttek mások (Dani, meg még páran - nem tudom kik). aztán Zsolti megtalálta "élete szerelmét" úgyhogy maradtunk csocsózni, többiek elindultak oda - a Rákba. igen ez a szórakozóhely neve (rák). a többiek előbb indultak, de késöbb érkeztek, ez így szokott lenni...
bent, már javában ment a "party" -már akinek. találkoztam a szoc. pol tanárommal Vojtek "Vica" Évivel, de táncolni nem tudtam vele, meg mással sem....a "zene" miatt, bár azért zorbázni beálltam. na persze mi azért nem tudtunk ennyire. ahoz képest, hogy a szoc. munkások, meg a szocos emberek estje volt a szaktársaim közül rohadt kevesen jöttek el. meg úgy alapból sem volt tömeg
negyed hatra már otthon is voltam, élveztem az egészet, bár egy negatív színfolt az est képén, hogy megint dohányzó részegre ittam magam, amit nem kéne, mármint cigizni.
na de továbbra is be cool!

A koncert

(CSá Misi! avagy már Paganza!)

sétálni, berúgni, bulizni, hazagyalogolni... így is le lehetne írni a szerdámat, vagyis az estémet. bár akkor nem lenne értelme mindannak, ami ezen blogé. de, hogy mi is az értelme abba nem megyek bele.. a szerda csak egy szerda, suliba kell menni, előadáson, szemináriumon kell ülni, bár lehet aludni... este volt egy séta a Szociális Munka Világnapja - erőszakmentes napja - alkalmából, ami a Széchenyi tértől áldott Rókus utcában található BTK-s M(?) épületig tartott. a sétát az autósok, buszon utazók vagy arra várók kevésbé értékelték, szerencsére rendőri segítséggel a közlekedést megállították, csak, hogy mi vonulhassunk. az egyik buszmegálóban egy idő bácsi, kevésbé erőszakmentese hangon mondta, hogy : Ezek a h . lyék itt sétálnak ezért nem jön a busz. erre felfigyeltem mire az előbb emlitett bácsi megint kevésbé irodalmi stílusban tudomásomra adta, hogy nem szabad rá nézni ( Mit nézel h . lye gyerek). tetlegesség persze nem történt. a séta végül csoportképpel és köszönet nyilvánítással zárult. Gábor, Zsolti és Dani társaságában elmentünk a Mozaikba, hogy az este nekünk is mozaikos legyen...a srácokat 10 órakor odhagytam és elindultam, hogy - mint késöbb kiderült - egy fergeteges koncerten vegyek részt. valamikor 10 óra után értem el a Boszorkány koli bejáratt egy liter vörösborral a fejemben, gyomromban. hála a telekomunikációnak Anettet és Gabit kihívtam a bejárathoz, az ő segédletükkel vettem jegyet és kaptam karszalagot. ekkor már Csá, Misi! koncert volt, nekem tetszett, tetszik, nagyon jó is volt. Anettel még hangoltuk a hangulatunk valami leó, vadász - vagy ahogy mindenki ismeri VBK (igen, vörösboroskóla) - szerűséggel. aztán késöbbnekem ez majdnem kijött, de nem! na de folytatom estém történetét. beszélgettem egy hietettlenül jófej emberrel Kardos Horváth Jánossal, hogy ki is ő hát a Kaukázus zenekar énekes, gitárosa. (Kardos Horváth János)

tényleg nagyon jófej és közvetlen ( aki ott volt tudja mitől közvetlen). aztán elment mi meg hallgatuk a Csá Misit! aztán feljött a várvavárt Kaukázus a közönség meg megőrült. nagyon élveztem a koncertet , bár orrbavágtak, nameg majdnem verekedtem is, de ez hamar megoldódott... A Szali Évára beszált a Csaszi a Csá Misi!-ből gitározni, aztán végelett én meg elindultam haza. ez a gyaloglás (vagy gyalogolás?) már kevésbé volt élvezetes, de eltulajdonítottam magamnak két útjelző bólyát, vagy nem is tudomminek lehet nevezni. de azért elég "korán" hazaértem, majd a másnap csak szenvedés volt... egy dologra rájöttem, hogy a Kaukázus jobb mint hittem és mégtöbb ehez hasonló koncert kell, mert mindennél jobb, talán...

(Kaukázus)

(és még valami a Csá Misi! már nincs helyette olyan van hogy Paganza! csak azért írtam úgy, ahogy, mivel így is volt meghirdetve...)

hosszú haj...

...rövid ész(?) bár ez így egyáltalán nem igaz, de lényeg a lényeg, hogy volt egy este ahol a kanizsai fiatalság, a rocker féle megmutathatta, hogy hogyan is van az hogy "ereszd el a hajamat". így Áron öcsém és a 3 perc többi tagja bemutatták, hát nagyon kezdetleges, de nem esélytelen produkciójukat.
nehezen startoltak, de az RHCP azért jó kezdet bár nekem hiányzot az ének, mégha azt hozzá kell tennem ez a szám átment Nirvana-ba (Smells Like Teen Spirit). ezek után felváltva követték egymást a saját és a feldolgozott számok. volt ilyen meg már sajna nem tudom mi. a végén egy Tankcsapda, de, hogy melyik az már kireppent a fejemből. tény hogy zenekart énekes nélkül is lehet működtetni de ha van énekes gáz ha nem énekel. köszönet a basszeros próbálkozásának ő legalább mert énekelni még ha nem is tisztán. a gratuláció kijár a srácoknak és lányoknak. sok igyekezettel, gyakorlással jobb lesz, csak ne hagyják abba, ez a legfontosabb. HAJRÁ!!!
öket követte a "Kloroform" (bízom benne így kell leírni a nevüket) csupa feldolgozás, korrekt előadással. jól jáccottak (új dobos azért elkéne) főként a számválasztással voltak jobbak a 3perc-nél, meg azért zeneileg is, de a dobos az tényleg... hogy ők mit játszottak? csak párat valami még dereng: Kiscsillag, Kaukázus meg, már megint rövid az agyam... tök jók voltak csak valami saját számot kéne összehozni, már.
végül az én estém utolsó zenekara a Lost Circus, ahol Orlai "Csoki" Dani basszerozik, nameg Jánosi Matyi cilindreben dobol (a többieket nem ismerem). frankó Intróval kezdtek, majd egy pörgősebb szám jött. vicces részlet, hogy a közönség már kevésbé tudta kivárni az igazi pogós zenét így nekiálltak. a következő szám tényleg kemény "zúzós" metál volt, de erre már elfáradt az a sok "táncikáló" ember - mindezt egy, na jó másfél szám alatt. ezután jött az "én dalom". csak azért az enyém mert a Dani nekem küldte. igaz bár egy csajozós szám volt, de... no comment. nekem ezután befejeződött az ő koncertjük, mivel B. N. (a fordított monogramom) várt rám.
mindhárom zenekar tök jó volt és élveztem, mind a zenéjüket és ,hogy újból koncerten lehettem.
és végül egy kis 30Y (csak hallani kell)

út a tavaszba

nem is tudom, hogy, vagy hol kezdjem. na, de szóval: elmentünk a N.I.F.-fel Dunaföldvárra, hogy a LÖFAN-osok (mazsorettek) fesztiválján vendégszerepeljünk. reggel 7-kor gyülekező, pakolás, aztán belevágtunk életem eddigi egyik legrosszabb napjába...

az utazás, amit annyira utálok, nem telt olyan szarul mint vártam. Csababá' jóvoltából megvolt a hangulat. kicsit késve megérkeztünk, elgyakoroltuk, amit el kell, aztán az ebédnél megettük és megittuk amit meg kellett (mellékesen, attól, hogy csípős az étel a pálinka erejét nem elveszi, hanem fokozza...). az ebéd nagy finom volt és a kísérők, étvágyhozók úgszintén, KÖSZÖNJÜK! kaja utáni testmozgás gyanánt fociztunk egyet, ami következtében a mozgás mára szenvedés lett...

négy óra körül megjött Áron, ekkor elkezdtünk átöltözni, készülődni az 5 órai előadásra. mazsorettek részéről láttam, a magaméról meg hallottam pár érdekes dolgot... lényeg, hogy rájöttem a mazsorettezést semmi sem különbözteti meg a fitnesstől, számomra mindkettő jelentéktelen és felesleges dolog. nagy unalom közepette letelt a kb. 2 és fél órás műsor. vége lett. ezután a többség nekiállt inni, hogy feldobja kedvét. mindenkinek sikerült...aztán pár órával késöbb mondjuk el is romlott. 11 óra után elindult a busz rajta a N.I.F.-esek részeg hadával Siófok felé (már ha 35 ember hadnak számít). de az estének még korántsem volt vége. talán a busz kellemes ringatózása vagy a fülledt meleg kihozta az emberek szinét-javát. így esett hogy drága öcsém Áron hányása a zacsiból a padlón landolt. ebből persze én is kaptam a ruhámra, valamint Viki szolidaritást vállalt, nehogy egyedül maradjak "lehányva". szerencsére a "piszkos munkát" nagy Mánfa elvégezte. Siófokig még párszor megkellett állni hogy páran alul vagy akár felül ürítsenek nehézségeiken. Siófokon Ssubi vát minket a T-BOY nevezetű iszonyat szar diszkóban(?) aamit a többiek persze élveztek. 4 órakor azthiszem sikerült elindulni hazafelé persze Eisner Peti kisebb sérüléssel, folytatta az utat mivel az alkohol elérte, hogy a teste eldőljön és szemöldöke felrepedjen. de komoly baja nem lett. a hazautat végigaludtam. 6 órakor "már" itthon is voltam.
nagyon nem éreztem jól magam, max. csak pillanatok voltak, amik tetszettek, úgyhogy soha többé ilyen rossz estét!