mély levegő be, kicsit benntart majd ki. szemedben csillog a remény, szívedet úgy járja körbe a boldogság és a félelem, mintha két jóbarát lennének. kéz a kézben vándorolnak. néha gyomrodban lifteznek, máskor fejedben turmixolnak. sátruk mellkasod majdnem közepén, kicsit balra van. ott mindig nem létező szöges cipőikkel tapossák a nem létező földcsomókat. valahogy mégis boldog vagy, ha látod, ha érzed illatát, ha érinted. boldog vagy, ha kéksége feltárul eléd. kiugranál bőrödből minden egyes pillanatban, mikor, mikor... oly csudás és még mindig mámorító érzés, nem akarod elengedni. arcod mosolyog, szemed csillog, gyenge bizsergés árad benned szét
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése