fejedben hatalmas zúgás szívedben bizsergés gyomrodban hullámzás. a percek lassan vándorolnak, nehéz tekintettel szemléled a körülötted hömpölygő egyveleget. minden egyes pillantásod hosszú elmélkedés, arcod ráncain látszik, hogy agyadban gondolataid ping-pong labda módjára pattognak ide oda. néha kizökkent egy-két momentum, menekülve próbálsz belekapaszkodni, de röpke pillanatok ezek, gyorsan elmúlnak és te visszatérsz oda, ami arcodra ragasztja azt a fájdalmas marcangoló kifejezést. most pont egy momentunban vagy hangod támadó, szavaid éles késként szúrnak felé. megrezdülsz, arcodra halvány mosoly ül kezeddel megsímogatod őt ki kedves számodra, de most mégsem vagy vele oly szerető. ilyen momentumokkal teli órák teszik ki napjaid. ki téged azthitte ismer már nem tud eligazódni, hisz kivetkőzöl oly csodás valódból. dolgokról ábrándozol amikről talán még soha. amit addig gondoztál, tenyereden hordoztál zsebedbe került. nincs más csak az érzés mi valaha oly csodálatos volt de mégis most gonosz ködként fejedet elborítja, szívedet tompítja, látásod zavarja az. ebben a ködben füleden át elér egy kiáltás, Te se feledd: nem lehet az érzelmekkel így játszadozni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése