the solution is: "?"

az érzés ami oly boldoggá tesz egyben kínoz is. vissza szeretnéd kapni azt, ami, ahogy volt, de ugyanúgy soha nem fog visszatérni. hol vagytok most? mik vagytok most? nincs válasz csak kérdés egyre több és több. felborult a rend, ami csak látszólagos volt?!?!?!? minden összevissza van. tartod, tartod, hogy ne essen szét, de omladozik, egyedül úgyse tudod megtartani. tartja, tartja de nem érted mit épít a másik oldalon. lehet, hogy semmit. nem tudod, nem tudja. "nem tudni" kifejezés arra amit félsz elmondani? hogy ne bánts, hogy ne bosszants, hogy kedves légy? de ez nem működhet, nem is működik. jobbra mész balra mész nem jó. hol az egyenes? hogy van az egyenes?

legyen rend, legyen vége a káosznak. legyen már vége ennek a zűrzavarnak, kívül belül mindenhol. legyen pont vagy felkiáltójel a végén csak radírozzátok le azt a kérdőjelet. csak legyen...

same feel

kívül csillog gyönyörködtet, belül kétségbe ejt kérdéseket fogalmaz meg. 

kívül minden sima, belül meg bonyolult.

 kívül mosoly, belül semmi. 

kívül ölel, belül eltör. 

kívül érint, belül néha-néha belemar.

 kívül távolság, belül megértés. 

kívül szeretet, belül szenvedély. 

kívül belül, belül kívül.

 mindig minden változik, minden mindig más

de egy változatlan...

ways

it was! is it?

fejedben hatalmas zúgás szívedben bizsergés gyomrodban hullámzás. a percek lassan vándorolnak, nehéz tekintettel szemléled a körülötted hömpölygő egyveleget. minden egyes pillantásod hosszú elmélkedés, arcod ráncain látszik, hogy agyadban gondolataid ping-pong labda módjára pattognak ide oda. néha kizökkent egy-két momentum, menekülve próbálsz belekapaszkodni, de röpke pillanatok ezek, gyorsan elmúlnak és te visszatérsz oda, ami arcodra ragasztja azt a fájdalmas marcangoló kifejezést. most pont egy momentunban vagy hangod támadó, szavaid éles késként szúrnak felé. megrezdülsz, arcodra halvány mosoly ül kezeddel megsímogatod őt ki kedves számodra, de most mégsem vagy vele oly szerető. ilyen momentumokkal teli órák teszik ki napjaid. ki téged azthitte ismer már nem tud eligazódni, hisz kivetkőzöl oly csodás valódból. dolgokról ábrándozol amikről talán még soha. amit addig gondoztál, tenyereden hordoztál zsebedbe került. nincs más csak  az érzés mi valaha oly csodálatos volt de mégis most gonosz ködként fejedet elborítja, szívedet tompítja, látásod zavarja az. ebben a ködben füleden át elér egy kiáltás, Te se feledd: nem lehet az érzelmekkel így játszadozni

just friends

jó hogy van. boldoggá tesz, megnevettet, örömet szerez. bárhol, bármikor jó. mindig el tudnád viselni. bár tudod nem lehet. napközben is sokszor eszedbe jut, boldog leszel tőle. vele lennél már de még nem tudsz. nap mint nap várod, hogy este vele legyél. felvidít. együtt nevettek, örültök, szomorkodtok. végül együtt alszatok el. reggel még mindig a fejedben van, boldog vagy tőle és már hiányzik