elfogyott a levegőd. úgy érzed megfulladsz. tested görcsbe rándul, fejed fáj. borzalmas. az emberek körülötted elfogadhatatlanul nem látnak, téged, aki, ami, ahogy vagy. ürességben csak beléd mélyül a környezeted. csapkodni próbálsz, de karjaid meg sem mozdulnak. remeg a kezed, az izmaid. mindened. fejedben fekete mélység lyukad. összeomlik a belső és a külső világod is. beleőrülsz a képtelenség és elveszettség világába. életvidám életed képei, mint idegen, más ember emlékei villognak szemeid előtt.
nem vagy már ember soha többé. de halálod napjára még azzá válhatsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése