halvány derengés a szobában. fejed bágyadt. a párna melege lengi be az egész szobát. felnézel és látod már reggel van. oly rövid volt az este, hogy észre sem vetted. álmod, mint valóság látszik és fejedben újra meg újra lejátszod. hisz ez megtörtént emlékszem rá, valóság. de nem az, csak valóságos.
az este fájdalmas haragos volt benned. és egy rossz emlékként éled meg. nem hiszed el, hogy újra meg újra ilyen tudsz lenni. elég volt. le kell nyugodnom - mondod magadnak.
és most még elérni sem tudod.

2010. 10. 01.

elfogyott a levegőd. úgy érzed megfulladsz. tested görcsbe rándul, fejed fáj. borzalmas. az emberek körülötted elfogadhatatlanul nem látnak, téged, aki, ami, ahogy vagy. ürességben csak beléd mélyül a környezeted. csapkodni próbálsz, de karjaid meg sem mozdulnak. remeg a kezed, az izmaid. mindened. fejedben fekete mélység lyukad. összeomlik a belső és a külső világod is. beleőrülsz a képtelenség és elveszettség világába. életvidám életed képei, mint idegen, más ember emlékei villognak szemeid előtt.
nem vagy már ember soha többé. de halálod napjára még azzá válhatsz.