the morning

az illata ébreszt, lassan nyitod ki szemed, még csukott szemmel fekszik melletted, arca nyugodt de már tudod, hogy félig ébren van.

egymás szemébe néztek megsimogatod az arcát... mosolyogsz, végtelen nyugalom ölel körbe, minden bajod, fájdalmad ebben a pillanatban semmivé foszlik. az álmosságtól újra becsukódik szemed miközben egész tested beleremeg a boldogságba.

hosszú percekig csak fekszel és nézed, az álmosság andalítóan ringat tovább, csendben némán ébresztgetitek egymást.

átöleled és úgy érzed, hogy ebben a pillanatban megállt az idő és örökké, itt akarsz maradni....

listen

pam pampam pam pampam, újabb reggel, egész testedben fájdalom, gyomrodban görcs, fejedben káosz..... négykézláb mászol ki az ágyból, lassan indul az agyad. papam papam mi volt ez? gondolsz az estédre. tudod, de nem hiszed el, ez nem te vagy, gondolod. szeretnél végre, újra, de nem mégsem, még nem, most nem. vagy mégis? pam papam pa m papam teszed a dolgod, vagy mégsem, nap nap után, semmi sehol. hova mész, miért mész? de odamentél, ott voltál.... nem is emlékszel, vagyis csak halványan, nem működik. túl sok de neked mégis kevés, fáj, de hiába alszol csak jobban fáj, hiába mész ha megállsz ott lesz és fáj.... papappapam pappam pappapapam inkább mész és ahelyett, hogy megállnál hirtelen kikapcsolsz, hogy reggel.... pam pampam pam pampam