2011. január 2., vasárnap

frequency

csilingelő szó ébreszt fel. fejed még zsong ahogy kiszaladsz a szobából. majd mikor az ajtót kinyitva a kinti hideg ébreszt fel. siető léptekkel lép oda hozzád, elmosolyodsz magadban ezen. ismered ezeket a mozdulatokat. megöleled. kicsit belé próbálsz bújni, kicsit szeretnéd, hogy ő bújjon beléd. az a csillogó szempár, a mindent eláruló tekintet, elvarázsol. a pillanat elmúlt, elváltok. boldogan fordítasz hátat. keserűség tör fel belülről. bárcsak velem lenne. még mindig érzed magadon. hogyhogy sohasem elég?