Szívrablás

mikor először láttam valami megfogott benne, nem tudtam mi. csak néztem rá úgy, hogy ő ne is tudjon róla. de fordult a föld vele én is. eltűntünk egymás elől. történt addig sok minden, de mégsem emlékszem valami emlékezetesre. ha belegondolsz, hogy mennyi emlék, szép, kellemes, felpezsdítő és még rossz is eltűnik, majd előtűnik és ott a felszínen megáll ugyanazzal a hevességgel kitör belőled. még mindig emlékszem. még mindig izgulni kezdek ha eszembe jut. még mindig látom előttem a napsugaras délutánon. kint az udvaron. elképzelni sem tudtam, hogy hogyan, mit, miért? pedig kellett volna. de nem lépdeltem visszafelé, csak forogtam körbe. vártam, hogy visszatérjen és ott kilépjek a forgásból. aztán csak befordult oda. beléptem abba a körbe, de így kiléptem egy másikból. elfogadhatatlan. mind hiába? elvakultan egy kis segítséggel átléptem a küszöböt, nem vettem észre, hogy van ott egy vonal, ami egy másik út másik fordulat. ez teljesen más irányú.
kellemes, jó, nagyon jó.

este egyedül; ilyenkor olyan mintha kilépnék, vissza..