wake up!

professzionális szakma;
nem érzem a professzionizmust. hol van az ideális érdeklődés a jövőm felé? feleslegesség, üresség, érdektelenség feszít belül. teljesen megöli az életet bennem. testem megremeg ha csak rá gondolok.
unatkozom, mindig!

szereted?!

mindenki azt mondja, hogy jó neked. de te mégsem vagy benne biztos, hogy jó neked. eltámolyogsz hozzá óvatosan, komótosan mozogsz nála. próbálsz beilleszkedni, de nem igazán tudsz. belekóstolsz minden apró kis porcikájába. ízlelgeted és úgy gondolod, hogy nagyon jó neked. de minél többször kóstolsz bele, annál kevésbé ízlik. minél tovább vagy vele annál jobban elgondolkodsz azon, hogy biztosan, jól választottál. mert egyre jobban elbizonytalanodsz. de már sokat nem kell várnod lassan érzed, szinte látod, hogy vége lesz. bizakodsz benne, hogy ezzel több gondod már többet nem lesz. néha azért még a kebledre öleled, de igazán mélyről jövő érzéseket nem táplálsz iránta.
ilyenkor eszedbe jut, hogy szeretted e igazán, vagy csak úgy gondoltad, hogy szeretted őt.
két év hosszú idő, de már nincs sok hátra, pár hónap, egy év, másfél, vagy legyen több - kibírod, mert te választottad ezt az utat.

elkeveredsz egy távoli helyre és féltékenykedve fedezed fel, hogy lehetne másképp is- nem hiszed el, hogy valóság, de nagyon is az. félsz tőle de érzed, hogy jó neked és nem kellemetlen. néha gondolkodóba esel, hogy vajon önmagad vagy, vagy esetleg más lettél. de tudod, hogy mindennél jobban kell neked. szenvedsz tőle ahelyett, hogy élveznéd. persze folytatod a megszokott utad - vele. győzködnek, hogy túlzásba viszed -badarság, gondolod és teszed, amit jónak gondolsz. történik veled valami, egy belső törés és már nem azt érzed amit addig...
majd elhiszed, mit mások mondtak, dacosan elfogadod, hogy igazuk van. megfeledkezel arról, ami a valóság és elmerülsz egy új életben. fájdalmas de el kell viselned, mert jó lesz tőle. nagyon nehéz elfogadnod mert imádtad az addigi életed. de hiába fel kell adnod, szakítanod kell, hogy majd egyszer újra élvezhessétek egymást.