repülni

a test szabad nincsenek korlátok, bárhova "lépsz, nyúlsz" üresség, de kézzelfogható üresség fogad. képtelen vagy felfogni, kontrollálni, de nem tudsz, csak esetlenül folytatod utad, mint egy baba, aki járni tanul. ez valóság? nem hiszed el, aztán mégis megtörténik, megtörtént... és akkor csak ráérzel, felfelé törsz, de félsz egyre feljebb menni, visszanézel, megtántorodsz, de nem hagyod abba folytatod utad, ebben a kézzel fogható "semmiben".
megszűnt a félelem, elrugaszkodsz könnyedén, és repülsz, szállsz, mint a madár. nem is éreztél még ilyet, a tested felpezsdül, szemed csukva, úgy adod át magad a szorító semminek, ami egész testedben megremegtet, olyan gyengéden, amit csak érezni lehet. egyre feljebb jutsz, már nincs tovább, csak úszol a fellegekben. gyönyörű minden, már tisztán látsz, de mégis homályosan, mindened könnyed.
kiabálsz, sírsz, örülsz, mindezt egyszerre, hisz repülsz, fent a felhők közt, de ez tényleg ilyen jó? akkor miért nem repülünk, repüljünk. vagy a föld üres lenne mert mindenki, repülne?

"egyszer mindenki felnő"

ahogy egy nagyon kedves, bár még általam soha nem látott ember írta rólam, a blogról, *évike*, foghúzós dolgokat írok. hát ez egy újabb olyasmi, vagy olyan...
tegnap kisebb meglepetés buli volt, Iza drága tiszteletére. kapott egy piros karikát benne a 18-as számmal. énekeltünk neki, elég érdekesen, aztán taps, puszi, jött a torta, gyertya fújás. ezután tortaevéssel egybekötött alkoholfogyasztás, vagy alkoholfogyasztással egybekötött tortaevés... hazafelé egykét vicces dolog, pingvinnél hambievés, aztán Domjánékon nevetés, ahogy veszekednek. nekem jó volt, élveztem a dolgot. most még azért fáradt vagyok, de sok a tennivaló és oly kevés rá az idő, így az alvást vetettem el.
Iza neked ezúton is nagyon- nagyon boldog szülinapot

csak valami zenével összekötött videó....

cím nélkül

négy hétig györök, után meg 3 napig mária. a munkában négy hétig nem fáradtam el annyira, mint most márián. mária azért volt mert a N.I.F. -el felléptünk, a "nemzetek fesztiválja" nevezetű programsorozaton. már sokadszorra, és szokás szerint nem annyira élveztem, de nem lenne igazi a nyár nélküle... több okból sem volt jó, de azt nem részletezem, hogy miért, mert még igazán én sem tudom...
hiába minden erőfeszítésem, nem tudom mit írjak ide. most úgy vagyok mint, aki részeg, de mégsem. a fáradtság olyan fokon kínoz, hogy néznem is nehéz, de alvásra képtelen vagyok. bár lehet a háttérben zümmögő forma 1 majd elaltat. na em kínozom, tovább a blogot, valamint téged vagy önt tisztelt olvasó. úgyhogy ilyen érdektelen írással, semmit mondva, kicsit lezáratlanul közzéteszem, hogy elolvashasd, hogy milyen amikor a semmiről írok. üres fejjel félig ébren, félig álomban véget vetek, online szenvedésemnek.

grrrr, háhá...

tisztelt olvasók, az itt látható kép, egy festmény, szúnyog vadászat közben készült. a készítő kiléte titkos (nem én készítettem), de biztosíthatok mindenkit, hogy érti a dolgát.
a festmény csak a digitalizálás során lett ilyen, tökéletes...

restart

bő egy hónap után újból jelentkezem. ugyebár négy hetet balatongyörökön dolgoztam. hogy mennyire érte meg, arról inkább nem mondok semmit. így itthonról visszatekintve, nem volt olyan nagyon rossz, persze nagyon jó sem, szal elment. szerencére, voltak korombeliek, akik feldobták az ottlétet, meg persze kijöttek meglátogatni számomra fontos emberek, ezúton is köszi Ninának, Áronnak, Bencének, Marcinak és nem utolsó sorban Emesének. a négy hét alatt nem csak berúgni lehetett, úgyhogy hiányt nagyon nem szenvedtem semmiben, de ez azért nem teljesen igaz...
az utolsó este olyan lett amilyennek lennie kellett, emlékeztetőnek megmaradt egy aprocska horsolás a homlokomon. bővebben csak annyit, hogy sör, sör, sör meg pálinka, sötétben biciklizés, háztetőre mászás, onnan leugrás. végül megnéztük, ahogy felkel a nap, csodálatos....
szép búcsú de annyira azért nem fog hiányozni, bár ki tudja lehet még visszanézek.