"disznóölés"...

...így volt meghirdetve az egyetemen a hétfői kolbásztöltő verseny. G! és Anett társaságában látogattuk meg oly ízletes és szent állat leölését. nem hittem, hogy valójában lesz disznóvágás, de azért reménykedtem, hogy ott koncolnak egy disznót. a dolog elmaradt. beszélgettem a seniorok senior-jával, Weisz Esztivel és megkóstoltam a csapata által elkészített kolbászt, még nyers állapotában. az alma meg citrom és még ki tudja mivel megspékelt nyers hús meglepő módon nem volt olyan rosz mint hittem, de azért azt hozzá kell tenni, hogy maradjunk meg a - számomra - hagyományosnál. az egész délután 2 től kezdődött, de fél 3-ra már mindenki részeg volt (...és így születik a hányás ízű kolbász!?). az előbb említett két cédával ettünk egy "menüt", ami finom volt bár egy éhes embernek semmit sem ér. a pálinka kommersz, de a forraltbor kellemes volt így kompenzálta a szeszesitalból lett pálinkát... a hangulatot egy cigány zenekar dobta fel, de a hidegre való tekinettel és a helyhiány is - főként engem - a közeli kocsmába űzött minket. borozás, fröccsözés mellett készült pár igazán nyerő kép, és megint egy jó hangulatú nap kerekedett a végére. itt már Marcsi, Swarley, avagy az öreg Swarlos és Szexter is velünk volt. aztán elkezdtek szállingózni az emberek, végül este 7-kor mindenki, ment a pécsi hazába.

plusz egy...

lényegében a héten semmi sem történt. hétfőn G-vel megnéztünk egy fotókiállítást, ahol fiatal fotósok, tették közzé képeiket. érdekes gondolatok, jó kompozíciók és meglátások jelemezték a képeket. ilyen kezdet nekem is jó volna.

kedden Csapi Nóri - azthiszem még csak 19. - szülinapját ünnepeltük meg egy kisebb társasággal. nem nevezhetném zökkenőmentesnek, hisz Nóri barátja féltékenységi rohamot kapott... végül az este a lépcsőház nevű helyen végződött, amit élveztem (ingyen volt a sör!). hajnali négyre hazaértünk , de a másnap reggel (vagyis aznapi) nem volt túl vidám. még a sör mámorában aludtam végig az első órát, de ezekután mint egy drogos pörögtem. G még átjött trombitálni és a napnak vége is lett.

a péntek egészen addig, amíg nem tudatosult bennem, hogy 13. volt egész kellemesen alakult. így estére teljesen leült a kedvem. a szombat szerencsére kárpótolt a péntekért.

ez a bejegyzés pedig csak azért, hogy egyel több legyen.

szalagavató - kóla

Péntek, 5 óra, Batyhánys szalagavató. fél 5 után ott is voltam. marcival pár szót váltottunk aztán Esztivel, helyet kerestünk annka érdekében, hogy mindent és mindenkit láthasunk. viszonylag meg is találtuk a megfelelő részét a tornateremnek. és akkor csak megkezdődött, bevonultak az osztályok. Kupó Peti és hmm hát igen egy lány kinek nem tudom a nevét - de lényeg, hogy ők - előadtak mi meg halgattuk (azt nem tudom, hogy mit, de jó volt). persze a Nemzeti Himnusz után. énekelt az énekkar aztán a Marci meg a Zsófi (Napsugár) keringőztek (persze nem csak ők), sokat igaz nem láttam, mivel mobiltelefonnal próbáltam megörökíteni eme nemes alakalmat. de biztos ügyesek voltak. megint ének, aztán szalagtűzés, búcsúzások, meg ami ilyenkor szokás...(stb.) de még nem volt vége, végül jött még egy "densz", ami azthiszem latinosnak mondható. lényeeg, hogy ők is jók voltak. végül Szózat... eme megszokott zárás. de talán mégsem volt, vagy lett annyira "megszokott". miért nem? mivel megtapsolták. természetesen nem a megszokott Szózat volt, de úgy gondolom a Szózatot nem szokás megtapsolni...
ezután részesültem egy kellemes N.I.F.-es próbában, ami már régen fordult elő. (juhhúú)

az este további része pk-ban kezdődött és kólában fejeződött be. igaz djuice-ba (dzsúzba) készültünk de oda lehetetlen sor volt... kóla szörnyű volt, de Marci ennyit minimu, megért, bár nem volt olyan jó mint vártam. de ezúton GRATULÁLOK minden szalagot kapottnak!

névnap Kubában

először is bocsánatot kell kérnem valakitől mivel nélküle mentem Kubába, szóval BOCSI Nina…
de most ugorjunk vissza egy napot. Február 2. Balázs „nap”: fejlődéslélektan után elmentünk inni egyet RÁM (juhééé). így hatan tértünk be a Kiskorsó lenyűgöző világot nyújtó helyiségébe. Gabival kiválasztottuk a legolcsóbb rumot és pécs híres sörével, Szalonnal kísértem le. kicsit később Anett és a KisFutó (Eszti) is csatlakoztak a sörözésben. Swarley (Berni) és Orsi csak kávéztak (…szégyen). félhatra már csak hárman maradtunk Anett pedig elkapta a fonalat, nagyon belejött a „partyzásba”. „Munkácsy egy csaló” mondatokat hangoztatva fogyasztotta a söröket. fél nyolc körül én már leléptem, de a két céda még elcsocsózgatott két pollákos sráccal. másnap megtudtam, hogy este 11–kor értek haza erősen illuminált állapotban.
tegnap - mint ahogy a bevezetésben olvasható – elmentünk a Kubába (ez egy rohadt jó hely). Absinthe sajan nem volt így az egyik legdrágább piát lecseréltük a legolcsóbbra. megint RUM! a 4. után már elvesztettem ítélőképességemet úgyhogy a következő tequila és pálinka már észrevétlenül csúsztak le. Hát igen a pálinka…amilyen gyorsan ment le olyan gyorsan jött fel. Anett is sorsközösséget vállalt velem benne sem maradt pia. Az este rohadt jól telt, tényleg jól éreztem magam. Még több ilyen estét, bár az ásításom jobb ha színtelen marad.
Az már kiderült, hogy a Kuba kurva jó hely (vagy helység?). De az Absinthe hihetetlenül hiányzott úgyhogy ez hatalmas negatívum. Persze kevésbé sem lett ettől rossz az este.

Ja igen és Albert megállapította, hogy egy Balázsnak így kell kinéznie, mint szerény személyem.