the morning

az illata ébreszt, lassan nyitod ki szemed, még csukott szemmel fekszik melletted, arca nyugodt de már tudod, hogy félig ébren van.

egymás szemébe néztek megsimogatod az arcát... mosolyogsz, végtelen nyugalom ölel körbe, minden bajod, fájdalmad ebben a pillanatban semmivé foszlik. az álmosságtól újra becsukódik szemed miközben egész tested beleremeg a boldogságba.

hosszú percekig csak fekszel és nézed, az álmosság andalítóan ringat tovább, csendben némán ébresztgetitek egymást.

átöleled és úgy érzed, hogy ebben a pillanatban megállt az idő és örökké, itt akarsz maradni....

listen

pam pampam pam pampam, újabb reggel, egész testedben fájdalom, gyomrodban görcs, fejedben káosz..... négykézláb mászol ki az ágyból, lassan indul az agyad. papam papam mi volt ez? gondolsz az estédre. tudod, de nem hiszed el, ez nem te vagy, gondolod. szeretnél végre, újra, de nem mégsem, még nem, most nem. vagy mégis? pam papam pa m papam teszed a dolgod, vagy mégsem, nap nap után, semmi sehol. hova mész, miért mész? de odamentél, ott voltál.... nem is emlékszel, vagyis csak halványan, nem működik. túl sok de neked mégis kevés, fáj, de hiába alszol csak jobban fáj, hiába mész ha megállsz ott lesz és fáj.... papappapam pappam pappapapam inkább mész és ahelyett, hogy megállnál hirtelen kikapcsolsz, hogy reggel.... pam pampam pam pampam

the last 3 days

kicsit újra felvillant milyen volt, milyen mikor minden klappol. szemében már nincs ott sajnos az az önfeledt megkérdőjelezhetetlen szenvedélyes tiszta szerelem, szeretet. de most, oly sok idő után kicsit megint láttad, hogy nincs veszve minden. három nap, csendben, nyugodtan, figyelmesen. hol vagytok most, mit terveztek mikorra tervezitek ezek a kérdések kicsit állandósultak benned, de valószínűleg mindig vannak állandó kérdőjelek, amik nem múlnak el egyik napról a másikra. 

érezhető a közelsége a kedvessége a figyelme. fejed is tisztább, de nem vagy még jól. haladnod kell ezen az úton amire nagy nehezen ráálltál. még egyedül, de lassan már szükséged lesz rá, mert a végét közösen kell megtennetek, hogy eljussatok oda ahova valójában vágytok.

keep alive the rose

Reggel mikor berekedve kér, hogy ne menj, mikor beléd kapaszkodik, gyengéden szorít, mikor már felébred de visszahív az ágyba hogy megöleljen, hogy magába zárjon még egy picikét belőled és beléd bújva otthagyjon magából is valamit, hogy minden egyes nappal megteljetek egymással míg túl nem csordul.

Mikor a szeme még csukva de a kezével, téged keres, mikor felébreszt, mikor előbb felkel mint te. 

Ilyenkor kicsit elmerülsz az ágyban mint egy medencében, körülvesz valami megfoghatatlan valami meleg és biztonságot adó, belülről ölelő.......kis apróság

"Én akarom, hogy szállj velem,

Én akarom, hogy lásd, mi jó nekem." 

I beging, told me what you feel

próbálkozol, de nem az igazi, hiába folytod el, ez újra feljön és kibukik. néha jó volna ha megnemtörténtnek láthatnád. de hol van az amit mindig csodálattal fogadtál? hogy csinálja? miből táplálkozik? 

arcán mostmár haloványabb a mosoly, szemei gondolkodnak. minden más pedig valahol a gondolataiban kavarog.... átmeneti? örök? nem tudod, csak vársz mikor tör ki a szunnyadó vulkán

Just sleep dear, I'm awake

Azt hitted minden rendben, de közben újra és újra kiderül hogy az az apróság még mindig tartogat meglepetéseket, el nem mondott igazságokat, eltitkolt hazugságokat. Nem érted, pedig igyekszel, nem kapsz választ ellenben további kérdőjelet annál inkább. Nem látszik semmi, mintha minden ugyanaz lenne de közben semmi sem az. Hogy is lenne ugyanaz. Sose volt még hogy ne várd hogy hazaérj... Minek hazamenni? Tenni? Venni? Menni? Lenni? Nem ezt választottad, nem ezt szeretted, ölelted, pörgetted és ejtetted el.....

"De hogyha mindenki riadót fúj, én akkor is itt leszek"